Paszternák Éva: Szívnagyobbodás

Érzéseim a szívedhez nőttek

s tán ettől fejlődött nagyra,

dobbanok benned ritmust,

és   rád növök, mint jég tapad rá

a kirendelt fagyra,

s tartalak fogva belső parancsra,

mit diktálnak a dobogások,

és nem olvasztanak rólad le

a tavaszi sárga napnyalábok

A vágyra meg szövök gondolatot

és kérek az időtől évet,

hogy  ezt a szívnagyobbodást

ne gyógyítsd, inkább élvezd,

míg az érzést vissza nem kéred.

Most engedd, tombolja ki magát,

levegőm úgyis általad veszem,

vizem ajkadról szócsobbanás,

és szemeddel néz a szemem.

Ha mellkasodban nem fér már

a szívedre bilincselt szorítás,

cseréljünk helyet, és hagyd,

hogy a szíved az enyémben

a trónusán foglaljon helyet...