Szilasi Ildikó: Akarat

Az Akarat

rácsvaságyhoz szögez

átölel a boruló kereszt

mozdulatlan terhét

rám simítja a lepedő ég



ajkam száraz vermen lakat

csöpp- csöpp

kényszereledelem

érfalamra tapad

majd száguldó  vérem kitör

duzzad lázad szakad a bőr



az erőtlen kéz már nem int

a szem  távolba tekint

hol leng a szín és leng a zöld

lázrózsát terem a völgy



közel a távol megint

csüng a függöny fodrain

míg árnyékot fest rá az est

/ a dal is elfáradt már/

az árny kicsap és les



köröz a halálmadár



2012. 07. 04.

Sz. I.