Szél rohan tova az ágakon hosszú lábú eső ostoroz bújik a nap felhők hasadékán langyos föld gőzölög zápor nyomán szétszalad a fény fűszá... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Gvendolin néni
A családi ebédlőt kedvelte mindenki leginkább a házban, amikor Egon felnőtt, nem is tudta visszaidézni az emlékei között, hogy miért ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Kavicsok
csekély sikered világosabbá tette különösséged reménytelenség görcsbe rántotta elméd elmúlt szenvedély gyöngykavicsokat görget lassú ví... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Állandóság
Saját emberi lényünkön – jól mondod, barátom – nem változtat senki. Miként örök, ami járja, a mások szálkája, magunk gerendája. ... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Nem velem ébredsz
Halottan aludtam, Álmodban merre jársz? Magadra hagyottan, most vajon mit csinálsz? Vágyódó szemekkel most vajon kit ölelsz? Nem velem é... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A látogató
Az ítélet végrehajtó halkan és udvariasan nyitott be az ajtón. A helység, nem a szó polgári értelmében volt szoba, szokatlan vasajtaj... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Létformák
Ha kérdezték volna, mi szeretnék lenni, válaszom: nem akartam megszületni. ám ha mégis szükség volt rám, lettem volna növény talán, nem ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Valóság
Jó, rossz, még jobb, még rosszabb. A létbe nagyon beleférnek. Szeret, nem szeret: hiányzol, emészt a gyűlölet. Múl... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Romantikus álom
Harangok zúgását hallom, zsolozsmák monoton mormolását, lelkem áhítat hatja át. Varázslat várába repít álmom, legendás hősök árnyait l... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Cipruslombok akárki sírjára
Etelke a drága gyermek fiatalon távozott, elszállt, mint a pinty, de ha élne, akkor sem élhetne, mert ideje lejárt és örökké ő ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Az üvegajtós kályha
Bent állt a szobában sok éve, tiszta krémszínű zománc festett testével nagyon tiszta volt. A vaskeretes üvegajtajáról is rendszeresen... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Toportyán
lestyános erdő félelmet keltő mélyén toportyán ijeszt sárga szem villan éhező aggastyán mar prédája sikolt borostyán íve alatt nincs ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Holt térben
nyomott hangulatban tompult érzékeim cserbenhagynak távolról duruzsolva zúgó vízesés egyhangú moraja engedély nélkül próbál utat törv... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Acheronborg
Ha valaki megkérdezte, mivel is foglalkozik, Simon utazónak vallotta magát. Pedig inkább amolyan vándorló kereskedőféle volt. Gyalogs... Tovább olvasom »
Jéga Szabó Ibolya: Visszatérők (Harmadik rész)
Földiek lánya Zana, nagy nehezen, sírva tudta csak elmondani mi történt, hogy a bátyja meghalt, lezuhant az idegenek kő kunyhójának ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Az összefüggéstelenség szépségei2
A mindennapok folyamatos eseményei azért lehetnek folyamatosak, mert minden mindennel összefügg. Ez persze így nem igaz, de ezen ál... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Emlék
Furcsán édes a te nyelved ahogyan nyelvemmel táncol, simogatásra kész kezem a ruhád alatt viháncol. Majd lassan dőlünk az ágyra, a bőröd... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Lázálom
Szilaj lován vadul vágtat fehér lepelben csontlovas, csontkeze felém int, kacag, Lázas álmomban vacogok. Tajtékos ló, - halállovas, egyr... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Idegen
Forog és tanácstalan, elérti lényegünk. Örökös szólamokban: vendég ő, szép faun. Nyájas szavaink mögött – haszonvágy dúl bennünk? A kép ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Amélia a pincetolvaj
Majdnem mindenkinek vannak kedves tárgyai, az emberek egy része szeret gyűjtögetni. Lehetnek ezek emléktárgyak, talált dolgok, hölgyek ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Az összefüggéstelenség szépségei1
Bátran higgy szemednek, mert tényleg mindenki halkan belelépett. Ki ezért, ki azért, ki így, ki úgy, de belelépett. Ilyenkor a kedv... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Kikeleti képek
Látod? Hát mégis megjött a kései tavasz. Sárga pitypangok pettyezik a sarjadó pázsitot. Rügyeznek a fák is, virágot bontanak sűrűn kel, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Választék
Diadalmas. Sértő. Fölényes és álnok. Zombikon vigadó. Reményölő, eszelős. Ilyen mind a nekünk járó, helyretevő nevetés. A... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs Csaba: Diákélet (Mann & Barcs - Emlékkép a huszadik századból - részlet)
A szabad diákélet mámoros kezdetét a komoly munka, a tanulás követte. Azért szórakozás is akadt, például a diákbál a farsang első nap... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Jutalom
Ne hidd a világ körötted forog magad ámító teli pénzes zsák. Fényben úszik a nagyvárosi éj, a parki padon a szegénység. Föl, fölkelje... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Vándor
vándor szakadt gúnyája rajtam csónakban ülve alattam hullám csobban furcsa fények villóznak víz tükrén mint megannyi madár hussanva s... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Tavaszváró gondolatok
Itt járt a tavasz a Kárpátok kanyarodó ölében, de alig időzött pár napot, hirtelen tovasuhant, ránk hagyva a hegyek hósapkáit, s a di... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: A pavilon
A parkban álló pavilont nem használták semmire. Néhány lépcsőfok vezetett az alapzatára, amelyből hat oszlop emelkedett és tartotta a... Tovább olvasom »
Jéga Szabó Ibolya: Visszatérők (Második rész)
A földiek hordája hetek óta figyelte az idegeneket, vitatkoztak, pörlekedtek. A nők szerint, fel kellene fedni magukat, mert lehet, h... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A féreg
Középtermetű, nagyon sovány, hullaszínű férfi volt. Kora meghatározhatatlan, arca sima, és olyan érzést keltett, mint akinek nedves-r... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Útközben
Robog velem a vonat, útközben nem áll meg sehol, az elsuhanó tájak mozaikjait bámulom át - a koszos vonatablakon. Egymásra gyűrődő földe... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Képzetek
E múlt a tiéd lehet? Már hogyne lehetne! Örülnek neked? De még mennyire! És lesz bérletem is az örök életre. A kép címe: Illúzió; H... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Piszkozat
Ki mit tud, miről nem tud, kiket mivel oltogatnak? Merre nyílhat s milyen út? Panoptikum, hitek omlása, keszekusza képek nyoma – ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)