Kolumbán Jenő: Anyasirató



Anyámtól rossz fogat örököltem…
Ő amúgy jámbor és szelíd volt
én magamat folyton öldököltem.

Jámbor és szelíd volt, és szeretett.
Elfelejtettem ki volt nekem.
Nem is álmodok róla kedveset.

Elfelejtettem hogy ő volt nekem.
Fényképen ismerős-idegen.
Arcomat nézve én őt keresem.

Fényképe még ismerős- idegen
- nem mozdul a lelkemben semmi -
Keserű könnycsepp sem szemszögleten.

Lelkemben régen semmi sem mozdul
és fáj hogy nem fáj a hiánya.
Az önvád fülembe vádlón mordul.

Miért nem fáj nekem a hiánya?
Pedig nélküle vagyok árva.
Életem tűztem fehér hajába.


Kép: Kovács Margit alkotása


4 megjegyzés :

  1. Kedves Jenő.
    Versed nem csak jó, de őszinte, és szép is.
    gyuri

    VálaszTörlés
  2. Fájón vagy sem, de hatnak a vádló érzetek... Soraid sokat elmondanak, az önmagaddal szembenézésről is tanúskodnak, kedves Jenő.

    VálaszTörlés