Kolumbán Jenő: szikráznak a csendek



szikráznak a csendek
amiként a szavak
igazat keresnek
vagy ami megmaradt

amikor már mindent
magunknak kimondtunk
a pőre hazugság
lesz egyetlen gondunk

beletörik nyelvünk
agyunk meg zörögve
visszafelé pörög
a kezdet elrejtve

múlandóság örök
a hüvely meg tágul
szörny szavakat szülök
lelkem belefásul

kincset válogatni
nincsen nekem egy sem
szavaim kimúlnak
szólni sincsen kedvem

hallgatok mint a kő
keményen fehéren
világunknak végét
lehet hogy megérem


2016.04.22.


1 megjegyzés :

  1. Igazságokat meghatározni, hazugságot elkerülni - nagy harc ez a szavakkal. És úgy igaz, tönkremehet tőle az agy, belefásulhat a lélek. A vers szerzője hallgatásra gondol, közben világvéget vizionál. - Elég jól megfogalmaztad a küszködést, kedves Jenő!

    VálaszTörlés