Ha a versem vidám lenne,
olvasója felderülne.
Ha versem szomorú lenne,
olvasóm kedvetlenedne.
ha ez a vers fontos lenne,
idézet lenne belőle.
Ha versem érdekes lenne,
könyvekben is megjelenne,
felolvasnák, szerepelne.
Megdicsérné a kritika,
ritkán esik meg ily csoda.
Megemlítenék a szerzőt,
mint tehetséges amatőrt.
Sajnos, versem értéktelen,
midőn írtam, vezekeltem,
minden vétkemet megbántam,
időt, mit írásra szántam.
Verset írni tud mindenki,
de nem érdemes olvasni.
Élvezet a kritikusnak,
orvosnak és patikusnak,
mert a költő függővé lesz,
elvonási tünet, szenved.
Ugye így van? Nevessetek!
Kergessétek a rímeket!
Már utaltam rá máskor: ezt a hangnemet, az iróniára, öncsipkelődésre hajló stílust szívesen látom tőled, Sarolta. Számba veszel minden lehetőséget, hogy mi minden baj lehet a versíróval, persze ha gondok vannak a műveivel. Ami jó, azt érdemes elolvasni, s fenti soraidon kritikusok, orvosok egyaránt tudnak mosolyogni! :)
VálaszTörlés