Kőhalmi Levente: Tisztán











Tegnap meghaltam újra!
Életvizem palackja homokszáraz,
miként tévedéseim útja.
Totemek megvadult tánca
mellettem csak ócska álcája,
torz bensőmnek koptatott mintája.
Hullafolttal érkezett ez éj,
s lehelte bőrömre titkait.
Apró ajkáról, mint női szeszély,
szaggatta szürkületnek acélláncait.
Mindent feldúlva jött éjszakai fény,
tánca simítva bőröm ráncait,
meglátta bennem mi erő s erény,
midőn vázam leokádta húsruháit.
Álltam acélszín meztelen,
s a köd eszmélt először rám,
majd hold táncolt lelketlen testemen,
mint dürgő fajdkakas hatalmas pusztán
s az arannyal körbefont ónserlegen.
Taszított rajtam hűsítő harmatkorty,
azonnal látta, azonnal és tisztán,
hogy nőnek szirmok dizőz testemen,
buján, édesen, elevenen, de tisztán.

2 megjegyzés :

  1. Nagyszerű vers, örülök, hogy olvashattam.
    gyuri

    VálaszTörlés
  2. Pozitív befejező része igazán megkérdőjelezi a bevezető sorokat. Az ellentét remek!
    Szeretettel: Mila

    VálaszTörlés
:) :)) ;(( :-) =)) ;( ;-( :d :-d @-) :p :o :>) (o) [-( :-? (p) :-s (m) 8-) :-t :-b b-( :-# =p~ $-) (b) (f) x-) (k) (h) (c) cheer
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.