Barkázik a nyárfa
bizakodó ága,
tavasz közeledtét
reménykedve várja.
Rigó motoz halkan
tavalyi avarban,
trillázó madárhang
vidámság a dalban.
Erkélyemen ülök
hallgatom a pezsgést,
szívemről lepattog
a fekete festék.
Nagyokat is dobban
-néha már mosolygok-,
könnyebb lett a teher
amit régen hordok.
Életet kap újra
termékeny természet,
meglesem a csodát
tőle leszek részeg.
Bódultan bámulok,
nyugalom szállt belém,
hitetlenként ülök
egy Isten tenyerén.
Gratulálok versedhez: Mila
VálaszTörlés