Nem szólnak hozzád,
elhagyott a világ.
Elárultál, elárultak –
nincs semmid nélkülük.
Rabja vagy a gondolatnak:
megfojt a hiány, lebuksz.
A kép címe: Álló alak, Szűcs Attila festménye.
Tomor Gábor: Vége
Nem szólnak hozzád,
elhagyott a világ.
Elárultál, elárultak –
nincs semmid nélkülük.
Rabja vagy a gondolatnak:
megfojt a hiány, lebuksz.
A kép címe: Álló alak, Szűcs Attila festménye.
Könnyen megeshet, és a támadt légüres teret, nagyon nehéz elviselni
VálaszTörlésGábor.
Ezért kell mindenkinek maga köré építeni saját magát, és abban élni, Ha marad idő, akkor jöhet a többi ember, de ha lehet, akkor ismerős, mert az mutatja leg elviselhetőbb arcát. Ha már barát, erre nem figyel oda.
Nem szabad "Rábízni" magát egy társadalmi lét pulzáló meglétére, mert elfelejti önmagát felépíteni. És ha megtörténik a baj, nagyon egyedül marad.
Igen tanulságos gondolatot vetettél fel.
gyuri
Ki és hogyan építi fel magát, életét, ez nyilván a legfőbb kérdések egyike. Leginkább ez a mondatod gondolkoztatott el: "Ha már barát, erre nem figyel oda." Töprengtem a jelentésén. Mire nem figyelhet? Aztán arra jutottam, itt talán a közlésmódra gondolsz. Aki barát, az megengedi magának például, hogy nyersen minősítsen, finoman szólva mondjuk: "Bolond vagy, haver!", ami ha baráti is, de mégiscsak nehezen elviselhető kritika lenne. Az ismerős pedig? Tapintatos annyira, hogy véleményét ennél körültekintőbben adja elő. Ilyesmire utaltál volna?
TörlésKöszönöm a hozzászólásodat, kedves Gyuri!
Igen!
TörlésErre utaltam Gábor.
Sokan, egészen kivételesnek tartják,magukat titokban, és nem ismerik a mondást: A zsenialitás és az ostobaság között csupán annyi a különbség, hogy a zsenialitásnak megvannak a határai.
gyuri
Kedves Gábor,
VálaszTörlésA magány. Tömören :) A legkevesebb szóval sikerült kifejezned, tetszett.
Igen, ez lehet olyan, mint Gyuri is írta, légüres tér érzete. Előállhat akár akként is, hogy valaki maga idézi elő, elfordulásaival, másokat cserben hagyó tetteivel.
TörlésKöszönöm válaszod, kedves Noémi! :)
Így éreznek azok a nagyvárosi emberek, akik elvesznek a tömegben, senki számára nem lesznek értékesek, még önmaguk számára sem, csak vannak ebben a rohanó világban névtelen.
VálaszTörlésSzegény nagyvárosiak,illetve akik valami miatt oly elveszettek...
VálaszTörlésKöszönöm, Ibolya, ezt a ráérzésedet! :))
Nekem a lelki elhagyottságról szól a versed, amit követ a fizikai elhagyottság, a magány. De úgy érzem, versed hőse tett is érte, hogy így legyen, nem is keveset. S van az a helyzet, amiből már nem lehet visszajönni. :)
VálaszTörlésValó igaz, magányossá vált, akit így hagytak el; szemben azokkal az időlegesen magukra maradókkal, akik ha erőre kapnak - helyzetükből még vissza tudnak jönni -, újra szereznek híveket. Számukra ismét kezdődhet minden, folytatódhat az "együtt-lavírozás". Jól látod, Ildi: akár ilyen átmeneti kókadtságban leledzhet, aki éppen erőt gyűjt! :)
VálaszTörlés