M. Fehérvári Judit: Bródy Sándor magyarságtudata

 Megjelenet az Agria Folyóirat téli lapszámában

 

 

 

 

Aki tollat vesz kezébe, nyilván azzal a késztetéssel teszi, hogy gondolatokba, képekbe sűrítve leírja különféle élményeit. Egyéni szűrőjén keresztül a közönség elé akarja tárni azt, amit az életről, a valóságáról tart. Verset ír, mert annak formája segíti, vagy inkább prózába önti, ami kikívánkozik belőle. Mert hát így van rendjén: az alkotó teremt, s mint minden más művészeti ágban, keresi művéhez a rezonáló, együtt érző, értő társakat. Tudjuk, ez az egyik legfőbb kérdés: megvalósul-e, s milyen lesz az egymásra találás? Sok múlik az olvasón is: ha érzékenyebb, gazdagabb a személyisége, akkor többet vesz át az írottakból, több húron szólal meg benne, ami neki és érte szól. Az írások szemléltetik, hogy milyen sokféleképpen lehet ábrázolni és kifejezni világunkat. Hiszen nemcsak a tényvalóság tárgyszerű, alkotásértékű megmutatása fejti ki hatását, hanem a képzelet működtetésével a különös érzetek, víziók áradása, illetve ezeknek a valóval ötvözése is magával ragadhat.

Bródy Sándor különös alakja a magyar irodalomnak. Az ő idejében illett volna kétnyelvűnek lennie, de ő egyszerűen, csak magyar volt. Csak? Ugyan, mit számított ez annak, aki néptanítónak készült ugyan, de mégsem fejezte be tanulmányait, mert ő sokkal magasztosabb eszméket vallott, harcias jelleme, szellemisége divatot teremtett az akkori irodalomban. Nem volt műveletlen, hiszen olvasó ember volt, aki befogadta Jókai romantikákáját éppen úgy, mint Zola naturalizmusát. Szó szerint falta a könyveket.

„Ti könyvek, ó, ti könyvek, milyen erősek vagytok, amíg jön egy ízecske ösztön, egy csöppnyi vér, igazi vér, és elhamvaszt, semmivé tesz, mint hitvány hamut, a levegőbe szór belőletek ezerre menő becses kötetet!”- írja Az ezüstkecske című könyvében, ami a magyar századvég klasszikus karrier-regénye. A könyv olvasása közben kiderül, hogy Bródy Sándor kiválóan ismerte az egy nemzedékkel korábbi világirodalom klasszikusait is, Stendhalt éppen úgy, mint Balzacot. Így hősei reményekkel és illúziókkal lépnek színre, de elképzeléseik álmatagabbak, kiábrándulásuk útja így kevésbé drámai. Ebben a regényében hárman indulnak az életbe hatalmas célokkal, s ketten célba is érnek. A mű fordulatokban gazdag, de az ifjonti hév nem teljesen hatja át a mű egészét.

 

Segítségünkre lehetnek a versek, s a novellák és a lírai kivetülések, amelyek szokatlan dimenziókból láttatva döbbenthetnek rá emberi minőségünkre, illetve gondolkodtatnak el a sajnos nem kevés gyarlóságunkról. Tűnődjünk bár a magányról, vagy a lelkiismerettel szemben álló parancsokról.  Ezek az érdekfeszítő írások az élet rejtelmeiről tanúskodnak, jelezvén a lét folytonosságát, folytatódását más formákban, valami egészen más közegben.

 

 

Ujjaim bögyéből

 

Hommage á Bródy Sándor

 

Ujjaim bögyéből írások fakadnak

mégis csak néptanító leszek nem

hiszek iskolákban, olvasni önmagam is

tudok, túllépek Jókain és Zolán,

volt pedig, ki romantikusnak és naturalistának

nevezett. Nem tudok mit kezdeni a kategóriákkal,

sajátom mindaz, mi letisztult bennem, ízecske

Jókai, ösztön Zola mit értek akkor, ha jön egy csöppnyi vér

Balzactól és Stendaltól is csak hitvány hamut örökölt

lelkem és nem tudom, Julien Sorelt gyúlölnöm vagy szeretnem

kellene, mert nekem semmit sem mond immár a Vörös és fekete,

hiszen az én lelkem örök szerelemben ég, és hódolatom

a nők felé gyermekeim számában számlálom, legkedvesebb

Hunyady Sándor, s nem azért, mert zabigyerek, hanem,

mert szavak forrásai indulnak az ő lelkéből is, s felismerem

tehetségét, ó én, balga, nem is tudom, hogy képzeltem,

hogy egy egész folyóiratot önmagam írok, de kedvem telt benne,

akár Egerben és Gárdonyiban, ő aztán valódi írója

népnek, fénynek és a Jövendőnek. Csillagok feszülnek

Eger szivárványos egén és az éj, az éjek éje, mikor karácsonyt

ünnepelnek a szépasszonyok és leányok, nem vagyok képes

betelni szépségükkel, az egyik elmebajba hajszolt egy pillanatra,

hej, te Erdős  Renée, bezártak miattad Semmeringbe, tiszta levegő,

Alpesi táj, utak, hágó és önmarcangolás. Hej, szenvedély, miért

mindig engem követsz? Mélypontok, kritikán aluli vádaskodások,

bécsi emigráció… Mi jöhet még? Magányosság, s novellaciklus,

de Rembrandtról. A tökéletesség keresése talán a festészetben a

legmámorosabb pillanat, amikor munka közben hidegen néz az

ember, de belül süt, akár a kemence, mikor még élt a gabonakereskedő

apám… Furcsa fintora a sorsnak tönkrement, meghalt. Így van megírva

az én sorsom is, az őrület azsúrokat fest majd munkáimra: cikkek,

novellák, drámák… Hogy mi marad belőlem? Majd megírják a

tankönyvek, ha érdemesnek tartanak arra, hogy megemlítsék:

Ujjaim bögyéből kipördült a Fehér könyv, mert legszebbek a

hószínű lapok, múló perceket ölelhet magához, s Egert, meg Gárdonyit,

és a Jövendőt, mi termékeny talajt ad egy új folyóiratnak, minek

a nevét minden valamire való ember ismeri: Nyugat.

 

 

M. Fehérvári Judit

 

Debrecen, 2023. 09. 27.