Selymez a sárga üröm
leng a szélben a hanga
érik a bükkön a makk
s már a gesztenye barna
olvad és árad a fény
a nap mosolyát hinti
szerte felizzik a zöld
s érik hullik az alma
Péter Péter: Végakrosztichon
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Maga a vers gyönyörű, sőt, csodálatos, de nem értem, mitől akrosztikon. Lehetséges, nem jól olvasom össze a kezdőbetúket vagy ez a vég.
VálaszTörlés