Hazugságban, kínban
cipeltem gyötrött
életem keresztjét.
Meghúznám magam
kietlen odúban,
ha végre hagynátok.
Boszorkány teremtette
fagyos szigeten
fájdalomormok.
Hasonmások nélkül,
végtelen csendben:
természetfehérben.
Riba Ildikó: Ha hagynátok
Related Post
Riba Ildikó: Premier az operábanAz elit közönség összegyűl,vörös szőnyegen pompázikszépen öltözött hölgy és úr.Ruhájukon látszik, é
Riba Ildikó: Múljak elOlykor siratok mégködlő álmokat,hangtalan hajtmerengő magány.Gyáva vagyok nélküled.Múljak el jeltel
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Riba Ildikó: Lánc lánc-lánc bokaláncmegakadt a lassú tánckifinomult seftelésmindenféle rendelésterápiás kezelés
Riba Ildikó: Játékodjátékodnak végre vége...nézz magadra kérlekfelhőként foszladozikmúlt évek virágillataveszni hagyott
Riba Ildikó: Koboldcudar koboldmagyal alattrám vigyorogarcán gúnyszennyes levelassan csorogékszere égicsillag milliósz
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Szomorúan szép.
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
Törlés