Gombostűt sem lehetett leejteni a munkaidő után Víziváros főterén. Kallocsány Sándor az egyetlen csöndes helyen üldögélt az alkonyelőtti káoszban: a Nefelejcs Bár leghátsó bokszában. Szemben vele Kunsági Ferenc kortyolta a szerényen csak „agybontónak” becézett füstszínű pálinkát. Nem őt várta a fiatalember. Pandúr Egonnal beszélt meg találkozót. A barátja ajánlotta ezt a helyet. Sándor először járt itt, a pénztárcájának kicsit drága volt a Nefelejcs. Pandúr rossz szokása szerint nem érkezett meg időben. Helyette a ráncos barnaképű, ferdeszemű alak potyázott a kontójára. Ami még hagyján: de a sűrűsödő kortyintások hatására egyre bizalmaskodóbbá vált. Keményen oldalba taszigálta, ha csinos nőnemű vendég tűnt fel a láthatáron. Dögös, kirittyentett lányka tekert el mellettük. Kunsági ivott egy nyeletet, s odaszólt a társának:
– Megjött a kis szivaros Kati.
– Kicsoda? – Sándor nézte a lányt, a hátulról is kívánatos „alkatrészeit”:
A vékony dereka alatt asszonyosan kiöblösödő csípőjét, formás lábát. Szemlélődését Feri bá’ krákogása szakította félbe.
– Ne játszd itt a szűz fiút! Tudod, mire gondolok.
– Ja! Kinél van a szivar, talán magánál?
– Hehe! Rendben kölyök, visszaadtad a labdát. Nem puhultál el a diszpécserek közt. Úgy tudom, a nyalóka az öreg Tunyogi Lacinál van. Ismered? Vén gazember, szemben van a butikja. Ott lehet kapni a két hét után széteső kínai dzsekiket. Rossz idők járnak Tunyogira, a felesége évek óta betegeskedik, az üzlet meg balul ütött ki. Csempészárut talált nála a rendőrség. A bírság leperkálása után nem sok mindene maradt, nem bírja el a kupit a szűkre szabott költségvetés. A Szűcs Kati végzi el hetente – orálisan
– A fószer „megkönnyítését”. Állítólag kerek százast markol fel a csaj.
– A pedofil disznó! Az a lány kiskorú!
– Ugyan! Több farkat fogott, mint te kilincset. Az ősök idült alkeszek, nem dolgoznak, Kati mellékese nélkül éhezne a család. Egyébként ügyesen csinálja, fogadok: szűzen megy férjhez!
– Hallgasson, Feri bá’! Rögtön elhányom magam.
Sándornak elment a kedve a nézelődéstől. Eztán minden nőben a megtestesült paráznaságot fogja látni? Ostobaság! Tisztában volt a ténnyel – a hivatalos propagandaszólamok ellenére – a külvárosokra telepedett nyomor „kitermelt” Szűcs Katinál cifrább sorsokat is. Kinyílt a bejárati ajtó. Pandúr lépett be rajta. Kunsági rögtön fölállt, ahogy megpillantotta a férfit.
– Hová rohan? Maradjon, bemutatom egy barátomnak – szólt rá Kallocsány, de az öreg dühösen megrázta a fejét.
– Kösz, de a párt spiclikből elegem van. Neked is azt ajánlom: légy óvatos! Kösz a piát! – azzal fölszívódott a söntéspult körül ácsorgók tömegében.
Pandúr Egon derűsen ült le a fiatalember mellé. A rögtön ott termő pincérnél rendelt egy Havanna koktélt.
– Honnét ismered az alakot? Ijesztő képe van...
– Régi ügy. A keze alatt dolgoztam az Iparműveknél; gépésztechnikus volt, én meg a tanonca.
– Nem értek valamit: hogy süllyedhetett ilyen mélyre egy kvalifikált szakember? – Egon hangján érződött a megütközés.
– A tízedik ötéves terv modernizációja okán felszámolták a részlegünket, a kínai kibergépek többet és olcsóbban termeltek. A fiataloknak szerencséje volt: elvégeztünk néhány tanfolyamot, felsőfokú kibernetikai végzettséggel a robotok irányító diszpécsereiként dolgozhattunk tovább. De még közülünk se mindenkinek sikerült a váltás, többet leépítettek. Kunsági Feri bácsit is... Magának való öreglegény volt mindig, a postai kézbesítés nem feküdt neki, rászokott az Egri Vízre.
– Az több mint hatvanszázalékos tömény alkohol!
– Igen az. Rendeljek még egy Havanna koktélt?
– Kérek! Nekem meg ez a gyengém – nevetett Pandúr.
A Havanna koktél arról nevezetes, hogy egzotikus alapanyagokból nyerték, ízesítésül pedig fekete olívabogyóval szolgálták fel. Egon szakértő módján ízlelgette a kehely tartalmát.
– Azért el kell ismerni, hogy a megfiatalított pártvezetés érti a dolgát. Igyekszik csökkenteni a gazdaságunk lemaradását a kapitalistákkal szemben.
– Lehet, de milyen a koktél? Egy párttagnak bírnia kell a kubai rumot, az orosz vodkát,a szatmári szilvapálinkát és a kínai mao tait – akár egyszerre is.
– Most is politizálsz, te munkásértelmiségi!
– Kösz a bókot, Egon! Szórakoztató szóvirágaid ellenében csak intellektusom teljes kibontásával vehetem fel a versenyt...
– Ez aztán körmondat volt! Ifjú barátom, ha a témánál vagyunk: hol az a híres novellád, amiért ide jöttem? Az ital valóban elsőrendű.
– Ennyi pénzért lehet valami íze annak a löttynek... Parancsolj, itt az írásom: soknak tűnik?
– Súlyra nem. Majd meglátjuk. Otthon kivesézem, ami fölösleges kihúzom belőle. Egészségedre, Zoli!
– Asztal alá ne idd magad! De mielőtt belemerülnénk egymás agyzsugorítójának becsmérlésébe, hadd érdeklődjek egy bizonyos szőke bombázó után, aki állítólag itt dolgozik... Vagy rejtegeted előlem? Hukk! Ez kilöttyent...
– Nem vagy ellenfél fiacskám. Beszéltem a kollegáival, mára szabadnapot vett ki, megfázott ebben a nyirkos időben... Főúr! Még egy kört!
– Hideg már a bokoralja...
– Fogd a pofád, igyál!
Kallocsány hírtelen kihúzta magát, mozdulatára eldőlt a félig telt pohár, a pincér rögtön ott termett és feltörölte. Pandúr vigyorogva nézte:
– Sanyi, becsíptél. Legjobb lesz haza indulni, amíg elbírnak a lábaid. Gyere, kisegítelek az ajtón! – az utolsó kört Pandúr fizette ki, majd felsegítette társára a kabátot.
Nehezen préselődtek át a Nefelejcs szűk ajtaján. A friss levegőn Kallocsány fölélénkült:
– Énekeljünk, öreg!
– Ne csináld a cirkuszt, mert a detoxban kötsz ki!
– A Pártra támaszkodok, nem igaz? Hukk... Mi baj érhet? Éljen a párt! Éljen az új főtitkár kenyéren és vízen! Hukk...
– Elhallgass!
A két férfi egymást támogatva, dülöngélve ment végig az utcán az elnéptelenedett város szolid hunyorgásra váltó fényviaduktjai alatt.
Szegény Kallocsány, mint a rendszer kritikája ma egy kocsmában köt ki. Nagyon érzékletes, ahogyan leírod a beszélgetését a barátjával, s főként az, hogy miről is beszélgetnek.
VálaszTörlés