Mátay Melinda Mária: Psyché

A Folyó fölött
a Héttornyú Sziklavárban,
múlt és jövőszobákban,
tárt ajtók, széljárta függönyök közt
csevegünk : a jogaras,
a kalapos,
a melegszemű,
a széllelbélelt,
a gazember kedvesekkel.

Szélesöblű párkányszobákban,
kibomlott felhők alatt,
motozunk a félhomályban,
míg bőrünkbe ég a Nap.

Aztán útra kelnek, mert messze vágynak.
Hetvenhét komortollú, néma Felleg:
drága és szerelmes kedvesek surrognak szomorún az Idegennek.
A Tölgyfa látta :
könnyem pereg
a hajnalbontó virulásban.
Szirmaimból útra kelek :
izzik a Nap a Láthatárban.