Pandúr Egon másnap reggel a tévét bámulta. Abroncsként szorította agyát az előző nap benyakalt alkohol. A delírium összemosott múltat jövővel, képzeletet a valóságossal, s időlegesen elnyomta az utálatot, amit – jó kommunistaként -minden új idea és a változás iránt érzett. Az etanollal együtt lassan felszívódott a szervezetében. A tévé gyermeteg kalandfilmet sugárzott: hős határőrök szálltak szembe hol nyugatról átdobott aljas diverzánsokkal, hol hazaáruló disszidensekkel. Ezen a ponton kristályosodtak ki Egon elméjében az unalomig ismert filmklisék. Bátor és derék emberekre tekintett az Eszme miatt gyilkolásra is képes agymosott ifjakra. Ez a hit mélyen bele volt égve a szesztől már kitisztult agyába... Átkapcsolt a másik csatornára. A megújult MSZMP főtitkára nyilatkozott: hosszúkás arcú, határozott sasorrú, szemüveges, ereje teljében lévő ember; kicsit hadaró beszéde a megőrzendő értékek, a konvergencia mellett a lassú fordulat szükségszerűségéről szólt. A telefon kicsöngött. Ki a franc? Pandúr fogadta a hívást. Kallocsány rekedtes hangja bizonyította: a srác rendesen szenvedett az éjjel. A pofátlansága a régi volt:
– Üdv, múzsák kedvenc gyermeke! Mi van veled? Olyan a hangod, mint egy kakatoló fácánkakasé. Ne haragudj a tréfáért: én se vagyok teljesen tiszta. Ha a tegnap estére jól emlékszem: megígérted, hogy kritikát mondasz az írásomról.
– Honnan hívsz?
– A szállóról. Pihenő napom van, itt szagolom a többiek büdös lábbelijét.
– Állítólag Csukovszkij a rothadó alma illatától került ihletett állapotba.
– Pandúr! Hallom, te sem voltál műkritikus állapotban. Nem baj! De szeretném a véleményed minél előbb tudni.
– Ha jó az írásod, nem úszod meg a megjelentetést.
– Kösz a segítséget! Tegnap este nem épp mintapolgárként viselkedtem. Az ivászatunk előtti nap egy különös összejövetelen vettem részt. Talán az forgatott fel a lelkemben sok mindent. Tanulságos gyűlés volt; a hallgatóság intelligens emberekből állt. Nem kocsmatöltelékek összeröffenése vagy üresfejű pártfunkcik traccspartija volt. Ha lesz hozzá kedved, egyikre te is eljöhetnél. Nyílt eszmecsere zajlik, bárki valljon bármilyen ideológiai nézetet nyugodtan elmondhatja a véleményét... Legközelebb ma tízkor lesz a Grósz Károly utcában a 33-épületben. Korai az időpont, pláne másnaposan, csak megemlítettem. Előre köszönöm a szerkesztést. Viszhallás!
Pandúr tétova léptekkel a díványhoz ment, s előkereste a szétszórt sokféle kacat közt a Kallocsány által teleírt paksamétát. Aznap semmi kedve nem volt novellát elemezni. Az alkoholtól nemcsak ujjainak remegése szűnt meg, hanem az irodalom iránti érdeklődése is.
Beleolvasott.
Folytatása következik.
Remek folytatás. Aki olvassa, világosan látja a az akkori évek, a rendszer lényegét.
VálaszTörlés