Elúsztak már az élet folyóján
gondolataim büszke papírhajói;
nem tudom, elérik-e az öröklét
ősi tengervidékének végtelenjét.
Talán a vihar-szántotta vízben
elmerültek a mélység sötétjében,
vagy partra vetették őket a
meg-nem-értés haragvó hullámai.
Nem tudom.
Most állok a hitevesztett parton,
a málló remény hűvös iszapjában,
hallgatva a hontalan sirályok
fülsértő, panaszos vijjogását,
az álnok habok elomló zenéjének
bűnbánó, hazug mormolását,
míg szelíd halotti imát sodor
a hitszegő szél ködös suttogása.
Lopakodva araszol már az ősz is,
rőtült levelek szállnak a vízre —
ígéret tükrére hulló méla sóhajok…
Related Post
Péter Péter: Idegen tájonCsak a por villog a napban,arcodba csap forrón a szél,fény lobban minden alakban,sárgán izzik, reme
Péter Péter: VégakrosztichonSelymez a sárga ürömleng a szélben a hangaérik a bükkön a makks már a gesztenye barnaolvad és árad
Radnai István:jelek és suttogásokcsöndjével éleszt a hajnalkeresem a mutatókat az órána számlaphoz lapul az időhideg rázza hajnalt f
László Mészáros: Egy lépésKezem kezedben, játssz ma így,fessük arcomra álmaid!Színezzük egész a csodáig,hajamtól egész a boká
Riba Ildikó: Remeteszomorú remeteélete reménytelenelvét mindentamit csak lehetfa odvában töltizord szavú teletmeleg el
László Mészáros: Későre járKésőre jár, de még megrezzenneka messzeség lezárt szemeinátnedvesedett pillák. Talán csak madá
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése