Reménybe fulladt táj… Magyar ősi földek,
Ezeréves átkok, ódon szittya falvak,
Messze suhant álmok régen haldokolnak —
És van még ami fáj: itten mindég ölnek,
Nagy itt még a ragály, csak a sírok zöldek,
Yorick végső harca — zúgó gyűlölet, hit
Itt a halál arca, Zápolyák hamvait
Kísértő borzadály szórja szét a rögnek;
S nincs itt semmi ingyen, itt vérzik a mező,
Ármány, vad cselszövés; gondok záporoznak,
Nézem véres ingem: megszül itt még a nő —
Durva bűn, kétkedés — oszló halottaknak,
Ott hol béke nincsen nem kell többé szülő
Rút minden ébredés: dühödt, bús magyarnak.
Zseniális a tehetséged és az irodalmi tudásod ily módon történő önkifejezése.
VálaszTörlés