Semmi sem változik
igazán,
felkel a Nap
hajnaltájt,
szürkület után
felváltja a Hold.
nap mint nap, az élet
rám hajol.
Tőlem nem messze
hangtalan
náddal tarkított patak
mossa a partot,
nem kérdez semmit,
csak lassan csobog.
Tanúm az életem,
nem tudom,
mikor változtam meg,
bú nélkül elfogadom a
jelent, mert
szép maradt
mindkét szemem.
A verszárlat nem igazán fejezi ki azt, amit előtte elmond a lírai én-ed! Az utolsó két sort lecserélném! És tetszik a Versed Drága Mila!
VálaszTörlésSzépen érzékelteted Kedves Mila az élet folyását, az örökké változó változatlant. Nekem végkövetkeztetésed ugyanazt mondja csak más szavakkal:
VálaszTörlés" s elfogadom a jelent
mert ott él a múlt
bú nélkül ma is
a szememben..."
Szeretettel: László
Kedves Mila!
VálaszTörlésFilozofikus hangulatba ringatott a versed. Köszönöm!
Szabolcs
Drága Ditta!
VálaszTörlésKedves Laci megértette tökéletesen az üzenetem. Elfogadom a letisztult változatát, és engedélyével így fogom befejezni a verset.
Puszillak: Mila
Medves László!
VálaszTörlésDittánál már alapjában véve Neked is válaszoltam, és köszönöm a szép hozzászólásod.
megkérdezem: megengeded, hogy az általad befejezett részt felhasználjam, mert egyértelműbben fejezi ki gondolatomat.
Köszönet érte.
Szeretettel: Mila
kedves Szabolcs!
VálaszTörlésJü volt olvasni hozzám idézett szavaidat.
Szeretettel és köszönettel: Mila