Hazugságban, kínban
cipeltem gyötrött
életem keresztjét.
Meghúznám magam
kietlen odúban,
ha végre hagynátok.
Boszorkány teremtette
fagyos szigeten
fájdalomormok.
Hasonmások nélkül,
végtelen csendben:
természetfehérben.
Related Post
Riba Ildikó: KésőKéső már nincs többé vágy.Hazugságaid utána fáj se fáj. Elvesztél az időben,ölembe senki
Riba Ildikó: TévhitŐriztem szépnek hitt emlékedet:időnként leporoltam, simogattam.Azt mondtad sose kellett volna...&nb
László Mészáros: Egy lépésKezem kezedben, játssz ma így,fessük arcomra álmaid!Színezzük egész a csodáig,hajamtól egész a boká
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
Riba Ildikó: Semmiszemtelen kalászmagasan tartja fejétsemmit érő lét
Riba Ildikó: Anyák napi rózsa Rég volt mikor anyáknapján köszönthettelek.Nap ragyogott,virágot ontott,hajladozó rét.Piros r
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Szomorúan szép.
VálaszTörlésKöszönöm szépen
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.