Paszternák Éva: A legkisebb pásztor

Szürke ruhában komor fagy ül
szárazon fel a hideg ereszre,
hová megy fajtám seregestül?
Keményen lépnek fekete rendben.

Csillagtalan volt a keserves ég,
mégis elvitték őket a lábak,
az első karácsonyt emlegették,
útközben maguk is jelre vártak.

Templomba érnek, hol fehér az asztal,
előtte jászolban égi gyermek,
álmát virrasztja gyertyaláng-angyal,
elé, mint hívek letérdepelnek.

Sötét, goromba éjjeli fagyban
magukkal viszik a kisdedet,
szívverésükre válaszol majd
az angyali kórus szent éneket.

S én a legkisebb pásztor, ki fázom
otthon maradjak a tűz körül?
Értem is fekszik a szalmaágyon,
bűnömön remélem megkönyörül.