Fáradt vagyok, vérzek, a hideg ráz, mint a kettéválasztott sziámi ikrek műtét után.Szemükben kérdés, bámulnak bután,ők a másik felüket féltik, s ahogy egymást nézik,egyre nem értik, - Emberek, mi történt itt?Kihoz ma ikrekre törvényt, és hol vannak akik védik?
Kétféle érzés bolyong bennem, és az egy érben lüktetővér kiált, - Istenem, én most hasadtam ketté!Egyik oldalon látok barack mosolyt, a tejízű édesanyát.Nagyra nőtt.Lám milyen szorgos. Látni, érzeni biztonságos,mióta levágták róla a nőt.Egyedül dönt, mer, bátran küzd a daccal, harcol.Jobban, mint azelőtt.Éjjele nappala lüktet, él, gyermekei lettek aszenvedélye izzad, ha kell, és a családért kifeszül,vállalta, ők a menedéke.A másik fél lett a nő, már a leválasztáskor elesett, tánbölcsőbe való még, gyenge és erezett kezét nyújtja,szálanként magához húzza a fényt, és kell neki takaró,a meleg, biztos ölelés.A hangokból altató zeneszó. Ha ez nincs, ő elfogy, minttavasszal hulló, elkésett lusta hó.Eddig nyílott, de telt virága lankad, és vértelen bábja lesz akövetkező napnak.Akkor pokolra kíván minden éjjelt, mert nincs levegő, fojtóa szoba, és undorító a hő.Fél, hogy hajnalra üszkös, megcsonkolt test marad,kin kormosan lóg az ágyterítő.Ablakán nem néz már be a nap, nincs lesz, csak a volt,...és maroknyi hamu szürkül az ágy alatt.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése