Jusztícia szerint

















Áll némán, csak áll a vádlott,
kabátjában, mit moly rágott.
Földre süti mindkét szemét,
szégyenét és az életét.

Kérdés sora zúdul rája,
már a tettét szánja-bánja:
két kiflit és egy kenyeret.....
Család. Gyerek. Enni kellett!

Egymásra néz ülnök, bíró:
a történet szívbe maró.
Dönteni kell a tett felett.
Jusztícia nem tévedhet!

Sorra vesznek szokást, jogot.
Nem az "ember" a nincs lopott!
Szükség lop, míg világ, világ,
Törvény jogot, s nem kenyért ád.

Törvény, ember, tanácskozás,
az ítélet nem lehet más,
ott, ahol a szükség az Úr?!:
- Börtönbe ma: a NINCS vonul!

Áll ott, némán, áll a vádlott,
kabátjában, mit moly rágott.
Nem hisz a saját fülének:
- a törvény, ma, itt, "emberré" lett.

2 megjegyzés :

  1. Arany Jánosnak A hamis tanú című művét idézted fel bennem és kemény társadalomkritikát fogalmaztál meg szépen!

    VálaszTörlés
  2. Márta, ez gyönyörű ballada, a máról és mának szólóan, sok ilyen bűnös van, és sajnos a bírák és ülnökök szívében nincs irgalom, csak paragrafus.

    VálaszTörlés