Kelebi Kiss István: A Vándor naplója






















Itatós szívta föl az alkonyt
Sötét lett hirtelen
Csönd nőtt az ordasok köré
s e csönd itt van velem

Eddig gyötört a járás kínja
Most mellém ül Pihen
akár az eb mely árnyat hajszolt
Ülünk a semmiben

És mégis minden így lett teljes
hogy megszűnt önmaga
A bennem-lakó gyermek retteg
Túl néma éjszaka

*

elhagyott tanya akár egy
hátára fordított halott rovar
görcsösen szorítja a Napot
merev gerendalábaival

kivégzés utáni csendben
kerítéslécek hevernek
a délidő lángvágóval darabolja
a maradék keretet

*

valaki tükröt állított a horizontra
egyszerre megyek és érkezem
mind távolibb a templom tornya
de csókáit eléri kezem

ismét látom mit  elhagytam
lezárt múltamnak belsejét
a műszert melyben javíthatatlan
a sok elmozdult fogaskerék

*

Azért mert eltévedtem
hibás egyedül én vagyok
Nem hittem bölcs útjelekben
Nem hittem el hogy meghalok

Génjeimben összefércelt
térképen elrajzolt arány

Minden jelzőfény látomás
egy nagyobb álom udvarán

*

van-e seb mely
bevarrhatatlan
van-e halál
mely gyógyítható
van-e perc
melynek nincs
kezdete s vége
van-e út mely
nem előre-jelölt
van-e titkokhoz kulcs
a nyelvem alatt
és fogaim közt
szorítok-e
Vízözön-utáni
ágat

*

tréfák állatai szétfutottak
ülök beomlott ég alatt
ez volna hát valódi arcom
amit e tócsa tükre megmutat

ez volna ő az ismeretlen
aki születésem óta én vagyok
akit neveltem óvtam hitegettem
s aki helyett majd meghalok

*

idegen utca
idegen kertek
idegen híd
idegen patakon
idegen árnyék
idegen falakon
idegen galambdúc
idegen tűz és
idegen kéményben
idegen korom
idegen templomban
idegen igékből
idegen irgalom

*

régen  tudom
a metronóm törött
a záport is csak
később vettem észre

egy villám szárán
csiga erőlködött
hogy égbe jusson
mielőtt elégne


*

szirmoktól habzó réten megtanultam
pillék röptének  kódolt jelbeszédét

már szó szerint fordítom a tájat  
betartva keréknyomok pontos sortörését

s ki láttam patakok fürge szobrászkezét
és hallottam kelepelni a zöldgólya-nyárfát

most
e mérföldkő sámlijáról nézem
a kányaszárny mögött  forgó levegőt
Isten leheletének aerodinamikáját 

3 megjegyzés :

  1. Szó szerint fordítod és én hálásan olvasomm.

    VálaszTörlés
  2. Sokat törtem a fejem már Rajtad! Verseid zenéje, ritmusa, képei visszacsengenek bennem... És emlékeztetnek: Pilinszkyre, Hervay Gizellára és másokra is, de mégsem, mert ez vagy Te: "Ecce homo!"
    Az utolsó strófában vagy részben nem érezlek annyira, de talán azért nem, mert ennek a világa idegenebb tőlem...

    VálaszTörlés
  3. Kedves István! Lassanként kifogyok a jelzőkből. Ismét káprázatos verset olvashattam Tőled, egy korábban már megismert illusztrációdtól is elbűvölve. Gratulálok szeretettel!

    VálaszTörlés