.jpg)
Életem lomtárában ujjam
a del gombon matat,
s nincs már csak egy
mozdulat, enyhe nyomás,
az emléke is messze száll.
Csótányok, egerek messze
inalnak, a félelem nem
kíséri léptüket, csak a
szürkület és doh-szag ,
ami nyomukban megmarad.
Nem vagy velem, nem fontos
szavam, szaladok, folytatom
a takarítást, abba nem hagyom,
míg a lomokat sorban polcra
nem rakom, válogatom,
szelektív tárolóba…
s nem érzem, hogy fájna nagyon.
Forgatom, nézegetem,
hol fekete, hol kék, akár
az ég, másutt tejköd folyik rá,
pók szövi át, fonja fonalát.
s nincs már csak egy
mozdulat, enyhe nyomás,
az emléke is messze száll.
Csótányok, egerek messze
inalnak, a félelem nem
kíséri léptüket, csak a
szürkület és doh-szag ,
ami nyomukban megmarad.
Nem vagy velem, nem fontos
szavam, szaladok, folytatom
a takarítást, abba nem hagyom,
míg a lomokat sorban polcra
nem rakom, válogatom,
szelektív tárolóba…
s nem érzem, hogy fájna nagyon.
Forgatom, nézegetem,
hol fekete, hol kék, akár
az ég, másutt tejköd folyik rá,
pók szövi át, fonja fonalát.
Rendkívül érdekes megközelítése egy kapcsolat végének! Olyan lendületes, mai vers jól megírva!
VálaszTörlésKöszönöm Ditta ! Mindig örömmel tölt el, ha tetszik és értik amit írtam. :)
TörlésTörlés előtt, törlés után; jó is néha egy kis lomtalanítás... :) Versedben mintha csupa kidobni valóról írnál, Ildi, de lapul ám köztük más is, egy-két sorban ott feledve... Úgy lehet, ha nem is lomként, de emlékképpen megmarad (mert hogy is lenne eltüntethető?) egypár fájdító érzés...
VálaszTörlésFrancis, persze. Csak szájhősködés, keménykedés. Hogyan is tudnánk mindent nyom nélkül törölni. Az emlékek életünk részei, van ami halványodik, s végleg kikopik, van ami örökre megmarad.Úgy, ahogy írod. De azért jó volna, ha néha szabadulhatnánk.... :)
TörlésSzeretettel olvastalak, kedves Ildikó, és közvetlen hangvételedhez gratulálok: Radmiola
VálaszTörlésKedves Radmila köszönöm a tetszésed és az olvasást! :)
Törlés