Már nem ijeszt






















Ma mindennek csupán okát keresve,
barbár kézzel nyúlsz árnyék alá.
Nem ijeszt, halállal poroz be az este
s füled a tündérszót már meg sem hallaná.

A délután is kulcsra zárva s hiába
forog benne a Nap, nem nyitja ajtaját.
Nem indul feléd senki. Te sem indulsz.
A szél hord szét, akár egy nádbugát.

3 megjegyzés :

  1. Pompás a zárlatod! Ne légy szomorú, én is az vagyok, aki ki optimista még?!

    VálaszTörlés
  2. Keserű szavak adják halmazát a szépnek...tehát mégis van remény Kedves István...)))

    VálaszTörlés