Újratölthető

Képtelenség. Annyira határozottan

állítod, mintha tényleg volnának el nem

képzelhető képek. Nem bírom megállni,

hogy azonnal próbát ne tegyek. Komolyan

igyekszem elgondolni egyet. Hiába.

Végül is megnyugtató: ha akarnánk, se

tudnánk csak úgy, a levegőbe beszélni.

Nincs ok elsietni. Mindegy, hogy melyikünk

töri meg a csendet, csak érvénye legyen,

amikor megtörténik. Lazára venném,

annyira, hogy beleizzadok. Üresen

hangzik mégis. Képtelenség! — hasít belém.

Nem vigasztal, hogy kettőnké ez a kudarc.

Belekapaszkodnék inkább a "hangzik"-ba,

hiszen nem bizonyíték. Újratölthető

dialógus a mienk, befejezetlen.