Szívesen írnék Loretta álmairól, csak az a baj, hogy Loretta sosem álmodik. Csak fekszik a hátán ez a rohadt némber, nézi a plafont, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Veszendő
Minden nagyon jól halad: szikráznak a szemek, gyűlik a gyűlölet. A hajtóerő a félelemé. Szórják vadul szitkaikat – ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Régi ringató
ringattalak titeket észrevétlen öregszem felnőttekké lettetek gyermeknapon szép emlék fogtam két kicsi kezecskét törékenyen feleszmél k... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Az erdő királya
A hegyvonulat gerincét sűrű erdő fedte, amely néhol kiszélesedett, másutt elkeskenyedett, ahogy végigkígyózott a hegyeken. A hegység ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Milyen a versem?
Ha a versem vidám lenne, olvasója felderülne. Ha versem szomorú lenne, olvasóm kedvetlenedne. ha ez a vers fontos lenne, idézet lenne be... Tovább olvasom »
Jéga Szabó Ibolya: Ház az út végén
Az első ház, ahova, mint ordító csecsemőt, bevitt anyám, mórtéglából épült a század elején. Kívül belül fehérre meszelt, szobakonyhás... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Kék kabát a betonon
Egy sikoly: mamám, és nincs tovább. Valaki ott fekszik az eső-áztatta betonon, széttárva keze, lába, csak a kabátja, az kék, épp olyan, ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Mese, a dolgok, és hitek fontosságáról
Hát, igaz, ami igaz, és az igazság sosem kedves, még távolról sem emlékeztet egy tündérmesére… Egy fontosnak ítélt tettnek a bukéja ... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Arckép percnyi késéssel, avagy az elidegenedés éneke
Nézem szád sarkában azt a keserű, és makacs ráncot. Szemedben látom a közönyt, és nem látok benne lángot. Érintem félve a hátad, eltaszí... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Tavaszi éj
kék ég beborul hűs eső cseppen csipp-csepp felhő párnája dundin duzzad s vészt jósol pihe madár fészkén fél két kicsi gomba piros kal... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Az alkimista
Rengeteget gondolkozom az utóbbi napokban, hiszen van időm rá bőven, mást sem teszek csak emlékezem, merengett az alkimista. Üldögélt... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A sors parancsa
Állok magas hegy tövében, elszédülök amint nézem. Egy nagy kővel kell felérnem. Görgetem a nehéz követ, Szüszifosz parancsot követ. Megá... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Strázsa
Olykor felötlötök: egykori vétkek, hibák, kétségek, félszek, elharapott szavak! Ha bántasz is, őrködsz – segít... Tovább olvasom »
Kőhalmi Levente: Tisztán
Tegnap meghaltam újra! Életvizem palackja homokszáraz, miként tévedéseim útja. Totemek megvadult tánca mellettem csak ... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Anyasirató
Anyámtól rossz fogat örököltem… Ő amúgy jámbor és szelíd volt én magamat folyton öldököltem. Jámbor és szelíd volt, és szeretett. Elfele... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Üzenet
időkapszula magam vagyok utánam jövőknek mi mást mint génspirálokat adhatok örökségül egy villanást életünk valódi záloga sejtekben b... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A mókus
A mókust, soha senki és semmi nem zavarta. Naphosszat ugrándozott fáról - fára, makkal és dióval dobálta az arra járó állatokat, teli... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Az elkésett levél
Postára adtam egy levelet, rábíztam a levélre fontos híreket. Pontos volt a cím minden adata, de a címzett a levelet meg nem kapta. Várt... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Kálvária
Margitka a város betondzsungelében él ide s tova már harminc éve, s a természet szépségeiből vajmi keveset láthatott. Az átelleni blokk ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Siker
Indokolnak, érvelgetnek, rafináltan hivatkoznak. Ha úgy jó, a legkisebbre, még inkább a végtelenre. A célt elérve nyugtázzák: ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Aurél
Egyre jobban bántotta Aurélt, hogy nincs nagyon hová ebédelni járnia. A legtöbb helyen már megismerték, így akadt olyan vendéglő is, ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Biztosító
A Szirom utca, unalmas, csendes egyhangúságában olyan észrevétlen maradt, hogy az idő hozta változásoknak elkerülte figyelmét. Észrev... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Az Isten tenyerén
Barkázik a nyárfa bizakodó ága, tavasz közeledtét reménykedve várja. Rigó motoz halkan tavalyi avarban, trillázó madárhang vidámság a da... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Álmatlan éjszakán
Alszik az éjszaka, virraszt a csend, holt szerelmeim árnyéka fel- feldereng. Nyitott ablakomon belép a szél, matat íróasztalomon, felkap... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Könnyen viccelünk
Mottó: Amit érdemes csinálni, azt érdemes jól csinálni. (Lord Chesterfield, 18. századi brit politikus.) Így kezdődött Sümegi élet... Tovább olvasom »
Bige Szabolcs: Megnyitották az irodát (Mann & Barcs - Emlékkép a huszadik századból - részlet)
Diszkrét ünneplés keretében nyitották meg a Mann & Barcs ügyvédi irodát. Vendégeiket, akik főleg a családtagok és közeli barátokb... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Moszurka
Az irtás ott éktelenkedett a fák között, hosszan futott le a hegyoldalon, és a világon semmi nem nőtt rajta, szinte még a gaz sem, ki... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)