M. Fehérvári Judit: Márciusi gondolatkavalkád

Ó, költészet! Ó, Múzsa! Néha sanyarú óráimban talán elenyésznék érted... De az ember halandó és esendő, s a megélhetéséhez való csereeszközt valahonnan elő kell teremtenie, így hát, ha csupán szentimentális bájolgásra képes akár önmagával kapcsolatban is, tegye csak le nyugodtan azt a soha nem volt fuvolát, amivel elégiákat játszana, ha egyáltalán a tüdeje és az ujjai még elbírnák hangszerét. Különben is az érzelmesség kultusza az ész mindenhatóságába vetett hit ellenében jött létre, így aztán le a ratioval, hiszen  a kottákból amúgy is rég kifogytunk már, s papír sincs, hogy lejegyezzük a fejünkben megszólaló dallamokat, amelyekben valami ilyesmi szerepelne:
- A 2013 márciusában a hónap idusát átaludtuk, mert az ország időjárási helyzetképe miatt lebénult a nemzeti ünnepünk.Néhány fiatal ugyan éberen tartotta tagjait, de a parlament virágágyasai megállították transzparenseiket, s őket is.
- Kiderült, hogy hadra fogható járműveink sem bírják a kiképzést, mert egyrészt kevés van belőlük, másrészt, ha van is, nincs, aki értsen hozzájuk. SMS-eket azért kaptunk, mint kiderült, két mobilszolgáltató toppon volt, a harmadikat meg nem érdekli a polgárok sorsa vagy... Nem is tudom... És egyáltalán az embereket foglalkoztatja még a saját biztonságuk, ha csak úgy elindulnak a nagy semmibe mindenféle figyelmeztetések ellenére is?!
***
- A kocsimról a jégréteget táblákban szedtem le, míg a Párom gyalog ment dolgozni, mert semmiféle tömegközlekedési jármű nem volt, ami elvitte volna... Előkerültek a régi, sárga villamosok, abból is két próbajárat, mert itt, az ország keleti szegletén csakis ezek képesek leszedni a felső vezetékekről a jeget...
-A szemeim úgy elvakította a hó, midőn csak a lábaim elé néztem magamban számolgatva, hogy jég-hó-jég-hó-lábnyomba lépj ne mellé, hogy betérve a boltba semmit sem láttam... Hazabotorkálván a napszemüvegem azonnal betettem a táskámba...
***
- Kellene egy sziget egy sosem volt, örökzöld, álmokkal teli... Gyermekkoromban a mohás kert végén sünkutyák élték nászuk jól elrejtőzve a málnások közé...
- Két hete málnát ültettünk. Azóta esik... Másnap érkezett a köd, majd eső, még eső, hideg és hó...
Soha nem látok többé sünöket, s nem akarom majd megfogni őket! Pedig de szerettem, mikor jól összegömbölyödtek, s picinyke orrocskáik is elrejtették fürkésző tekintetem elöl.
***
Tegnapelőtt hol elment az áram, hol visszajött... Jó kis fogócska ez, ha nem egyéni gázetázsfűtésed van! A mindennapi kenyér mellé kellene valami melegséges fűtőtest... Különben is, annyi baj van a világon, hogy mindez eltörpül amellett, ami a házunk táján történt. Gondolom, az időjárásnak semmi köze ahhoz, hogy öröklétre szenderült a szomszédnéni. Még éppen megfürdött, majd annyi ereje maradt csupán, hogy anyaszült állapotban leheveredjen az ágyára, s felfelé intett a jobb keze mutatóujjával, bólintott hozzá egyet, s ellilult a szája széle... A menye, aki be akarta takarni, megjegyezte, hogy jó az Isten (Különben mindig ezt szajkózza, amolyan szavajárásává vált már ez a tőmondat!), keresztet vetett és lejött a másodikról az utcára, hogy itt várja meg a mentőket. Amúgy, háromgyerekes anyuka, édesanyának nem nevezhető, elitta azt a bizalmat már régen, de a négy szélütése ellenére elég fürgén pattog mind a negyven évével...
- Biztosan, az Isten rendelte el azt is, hogy végre tisztuljon már az egyház, s ezért választottak onnan pápát, ahol még él a katolicizmus, miután az előző csak tudományos feljegyzéseket készített ama fekete könyvekbe, amelyeket aztán a Vatikánban jól elrejtettek... Ezt csak úgy hallottam, nem tapasztaltam, különben még rám küldenének valami démonokat, akár a Da Vinci-kódban... Olyan korbácsolós embereket... Lehet, az egyik albínó is lenne, hiszen ezen a tavaszon minden előfordulhatna... Még az is, hogy rokkantkártyát kapott a másik szomszéd, mert először azért nem műtötték csak, mert elfogyott a pénz... Aztán az altatóorvos elküldte levegőzni a tüdőosztályra, ahonnan valamilyen vírusokkal került ismét a színe elé, most meg a kardiológus elé szükséges járulnia... És nem áll meg a lábain, mert azok kimennek ám alóla... Ki érti ezt?! Állítólag, 800 000 Ft-ba kerül egy csípőprotézis beépítése... Epidurális műtét... Altatóorvos azért kell, mert, ha komplikációk lépnének fel, akkor azé a felelősség, aki aneszteziológus... Vagy nem... Nem értek én ehhez sem, akár a politikához, a málnához, a hadsereghez és a költészethez!
***
Ó, poézis! Ó, Múzsa! Én is csak lemondani és szenvedni vagyok képes... Igaz, nem kérdezi senki sem, szabad akaratomból teszem -e ezen dolgokat... A nagy hegyek még hóval borítottak, a természet magányát óhajtanám, s valójában nem sorvadok, hiszen azért nem írok, mert boldog, nagyon boldog vagyok.