A KÖLTŐ

A kép az oszk.hu-ról való.



Szonettet írni mesterként tudott,
De víg szonáta nem szólalt meg lantján,
Mert vers-zenéje sírt szegények hantján.
Gyakran vigyorgott rá a kósza hold.

Felülmúlta torz, dicstelen korát,
Amelyben élt és anyja ifjan meghalt,
S mint amikor a fájdalom tüskét hajt,
Szerelmes volt, mosolygó kaktusz-ág.

Viszonzatlanság máglyalobbanását
Oltotta el, ha épp ölelni próbált.
Kerékbe törte idegszálait

A század, mely magából kivetette...
Okos szavát sok játszó gyermek zengje,
Akár felnőtt, ha rímmel szépre int !