Jogok és jogtalanságok, avagy mindennapi idegességeinket vedd el tőlünk, Uram!

Van X. Iskolába jár, már, ha jár, de tanköteles korú. Negyedmagával megtagad valamit az egyik tanórán, amiért is mindegyik nebulót kicsapják. X. esetében semmiféle előzmény nincsen, sem a különböző magatartási gondok iskolai fegyelmezésben szokásos beírásai, sem semmi. Nevelőtestületi értekezlet sem, s fegyelmi tárgyalás meg pláne nem. Történik mindez a tavaszi szünidő előtt. X. és Y. kapnak két napot, hogy másik iskolát találjanak , ami természetesen eleve kudarcra ítéltetik.
Y. a gyermekét egyedül nevelő édesanya, akire X. nem hallgat. A kommunikáció megszűnt, miként a szülő azon joga is, hogy beleszólhasson gyermeke életébe, mert olyanok a családi és társadalmi normák, körülmények, hogy X. azt hánytorgatja fel az édesanyjának, hogy annak miért nincsen állandó munkahelye, Y. pedig azt a gyermekének, hogy úgy jár majd, mint az édesapja, aki alkoholizmusba fojtja minden bánatát, s egy árva petákkal sem járul hozzá annak mindennapos létfenntartásához.
Vegetálnak, s régen mediációra vagy családterápiára szorulnának.
Z. passzív szemlélő, de mivel ismeri a Közoktatási -és egyéb törvényeket, segítőkészen belép a képbe, s innen minden sínre kerül.
Csakhogy ez a Z. éppen én vagyok, aki, miután ma rátették a 24 órás vérnyomásmérő készüléket rémülten szemléli a 179/100-as és hasonló értékeket, mert éppen ma kért időpontot a Családsegítő Szolgálattól, s hozta fel ott az érveit amellett, amiben már önmaga sem hisz, hogy X. elvégzi egyszer azt a bizonyos iskolát, s lesz egy érettségije, később netalán szakmája is.
És Z. dobálja a parkolóautomatákba a saját pénzét, kér időpontot a gyermekpszichológusnál most azonnalra, miközben észleli, hogy egyre fogy a benzin az autójában, noha tegnap még teljesen tele volt a tank.
Z.-vel és X.-szel egy házban élek, mikor itthon lakom.
Valamit sejthetnek, amit én nem...
Tankolás.
6000 Ft, mert nincs nálam több, s ömlik a kocsi alá a benzin...
Szerelő. Valaki úgy vágta be a benzincsövet, hogy leszívhassa az autóban lévő üzemanyagot.
Félelmetes. Ma 15 órára kaptam időpontot az autószerelőtől, s holnap megyek a másik lakásba, ma semmiképpen sem.
És ezt kik tudják?
Mindenesetre a vérnyomásom extrém mértékben kiugrott, mert az emberség hiányát nem látom ott, ahol én másokért minden egyes nap teszek valamit.
Érdemes? Van itt még kiút?