Remélsz és remélek - Angyalzene ihlette vers

"Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt" hirdeti Pataki Attila, az Edda énekese mindazoknak, akik még képesek olvasni a sorok között! Én is álmodtam egyet, de nem csak magamnak, hanem minden embertársamnak, aki azonosulni képes, e gondolatokkal! Lehet, hogy túlzott az optimizmusom, hiszen a világ dolgai mintha éppen ellenkező irányba kanyarodnának, de ezeket az álmaimat sohasem adom fel! Remélsz, és remélek Remélsz, és remélek... Hogy szebb idők jönnek! Könnyek és komorság, Végleg elköszönnek! Kivész az acsargás; Gonosz gondolatok... Ölelésre nyílnak, Szorosra font karok! Kitárulhatnak majd, Ökölbezárt ujjak... Utána nyúlhatnak A botladozónak! Lelkek nyiladoznak... Tanulnak majd adni! Alázattal telve, Hálával fogadni. Reménnyel fekszenek A kétséggel teltek, Ismeretlenre is Mosolyogni mernek... Jóindulat lesz csak, Ölelésre tárt kar! Mikor majd mindenki, Szívből adni akar... Koromszínű ruhát, Színesre váltanak, Jobb lesz majd a világ... Senkit sem bántanak!