Tüskék között



















Tudd! Helyetted mondtam ki a véget.
Puskacsövet láttam fényleni tarkódon,
és nélküled is lehet; tudok haldokolni.
A béke kopogtasson ezután ajtódon.
A képzeletbeli csatamezőnkön ma
szomorú szirmú virágok teremnek,
tüskések, sárgák akár a Nap,
ázott díszei bennem a veremnek.
Mélység van, sötét, fázom, ha benézek
és kínlódva tapasztom szememet arra,
hol ledőlt a fala köztünk egy eszmének,
de emlékezem egy győztes diadalra.
Mikor nem volt vasra verve lábad,
sem szíved nem volt mellettem veszélyben,
harci gépünkön pilóta voltál, s ugrottál velem
mint társam a szeszélyben.
Kevés voltam pajzsnak, nem védtelek meg,
bedarált téged a múlt masinája, az időkerékből
nem szabadulsz, képtelen vagy velem járni a világban.
Álmodtunk, és összetörted tükrét,
a varázsból szél tépett valóság termett,
szótlanul ássuk ketten két végről
szélesebbre e szomorú vermet.

8 megjegyzés :

  1. Gyönyörű: káprázatosan szép képek vannak benne, s mély, őszinte, tiszta!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Éva!
    Örülök, hogy itt (is) találkozhatunk. :)
    Versed magával ragadott, nemes lélekre valló sorok.
    Szeretettel. Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is szívből örülök, kedves Éva. A meglepetés erejével hatott, hogy itt vagy, nagyon örülök...

      Törlés
  3. Ezt nagyon elkaptad, kedves Éva.

    VálaszTörlés
  4. A szomorú szirmú virágok mellett helye van az emlékidéző, szép soraidnak... Az ír így, aki nem akar, tudja, hogy nem is képes elszakadni az együtt élt, vívott múlttól... Gratulálok versedhez, kedves Éva!

    VálaszTörlés
  5. Kedves Francis, a vesémbe látsz. Köszönöm.

    VálaszTörlés