Életem ösvényén lassan ballagok,
Nyomomban tegnapok, fakult hónapok...
Tolják maguk előtt vénült testemet.
Néha már magam sem tudom, mért vagyok...
Könnyű álom híre tartja lelkemet.
S, ha sorjáznak is elém holnapok,
Jobban inkább már csak magamnak vagyok...
Évtizedek markolják már szívemet,
Nem ígérnek újakat, csak úgy vagyok...
Késik már a tavasz, új szín sem jöhet.
Hová tűntek élettel telt tegnapok?
Még mosolygok, ha kérded; jól vagyok!
Már csak lelkem érzi angyal lelkedet,
Nekem, csak elárvult kisszobám zokog,
Sok már a csend, mi helyetted, itt lehet...
Emlékképek jönnek... mosolygós tegnapok,
Bennem kacajod csendül, mert még vagyok,
És milyen jó nekem, hogy még így lehet...
Hogy a múltunkból, boldog percet lopok!
Dehogyis bánatot... dehogy könnyeket!
Ha egyszer majd én is mindent itt hagyok,
És nekem többé nem lesznek holnapok,
Kelyhet tár az ég, már várja lelkemet...
Egy mosoly lesz csupán, mit itt hagyok,
Szeretetem hagyom, dehogy könnyeket!
2013. április 19.
Nagyon szép, csak az életben csupa derű, csupa báj Vagy! Érted, hogy értem, biztosan. Összességében ez is egy lélegzet vers, most végy egy hatalmas levegőt, erre gondolok! És itt felejtődtem!
VálaszTörlésKi kell ábrándítsalak, Dittám! Valahogy lemaradtam a lényegről, de bizonyára nem koncentráltam eléggé a soraid mögé...
TörlésVagyok, amilyen hangulatom éppen van, hol melankolikusabb, hol fékezhetetlen virgonc, de kicsordul a könnyem is, ha úgy érint meg valami! Levegőből meg mindig csak akkorát veszek, amennyi éppen kell, hadd jusson másnak is!
Szeretettel invitállak néhány olyan pillanatomba, amikor féktelenné válik játékos kedvem! Már csak azért, hogy jobban érthess!
http://www.youtube.com/watch?v=tehFLxu3uNo&feature=c4-overview&list=UUUM5mLIk7_skwUOJZbpxMJg