Elvesztettem a végtelent

Elvesztettem a végtelent,
a kapum kivan sarkáig tárva,
s valaki goromba hirtelen
hazug kezével zsebre vágta.
Most siratom, mert néha én 
gyűjtöttem végtelen szókat,
elvetettem, learattam,
és szétosztottam a jókat.

Ha égről néző fáklyafényem
megbabonázta a tavakat,
csillagnak látszva a felszínen
arannyal festettem halakat.
Tündérkedtem árok parton
nádirigó füttyön éltem,
égre nyújtva éhes markom,
senkivel én nem cseréltem.
De elvesztettem a végtelent,
bezárult a kör köröttem,
megtaláltam a képtelent.
A kopott tükröt, eltörötten.