Haász Irén: Lehetőség



Gyermek voltál, irgalmatlan,
pille súllyal betakartan
úgy hordtad sok kicsiny gondod,
mint vasra vert a koloncot.

vakon jártál, úgy nőttél fel,
– látó szemnek sötét éjjel -
sürögtél, de mit sem tettél,
hiszen semmit nem értettél.

Láp-önzésed mindent elnyelt,
szelíd lombot, virágtengert.
Mégis, élted derekára
ember lehetsz valahára.


3 megjegyzés :

  1. Kritikusan nézed, jól megbírálod a múltat. Ugyan elismered az értetlenséget is. A láp-önzés után az engedékeny befejezés – kedvemre volt, kedves Irén. :)

    VálaszTörlés