Végakarat…
Ez, egy utópisztikus hülyeség, mert: Bármit akarni, egy folyamatos létben lehet, mert mindennek van egy átfutási ideje, egy akaratnak is idő kell, hogy realizálhatóvá lehessen. A nyilatkozónak mindene lehet, csak ideje nem. Nincs is neki. Na meg minek akar valamit, ha úgy is elszáll, köddé válik, amit felszárít a reggeli napsütés.
Aztán, hót mindegy, hogy mit akar, nincs rá módja, hogy ellenőrizze akaratának megvalósítását, mert elmegy.
Nem is valósít meg senki, semmit.
Csak hajdani barátai, tisztelői emlékeznek úgy rá, hogy megboldogult, ellenségei szerint, kipurcant, ugrott egy hátast, elvitte az ördög, meg ilyesmi. De a két „tábort” nézve, egy viszont közös bennük, tesznek az elhunyt végakaratára.
A világ, idáig sem tőle gurult, a jövőben sem okoz távolléte semmi problémát. Meg minek beszél bele valamibe, ha nincs is jelen. Okoskodni, rendelkezni, aztán lelépni a francba, az itt rekedtek meg kínlódjanak, ha a végakarat szavainak érvényt akarnak szerezni.
Az akarat hagyónak, meg hiszem, hogy egészen mindegy, végrehajtják e akaratát, vagy sem.Hogy akkor miért ír végakaratot? Mert az utolsó perceit, valami horrorisztikus, hatalmas élménynek hiszi, minden nézőpont kérdése, a távozónak tűnhet annak, de akik szomorú képpel körülállják, azok, egy más perspektívából élik meg a történőket. Titokban arra gondolnak, milyen jó, hogy nem mi fekszünk az ágyon, de a végakarónak is eszébe juthat ugyan ez, csak ellenkező előjellel.
De a sors, kifürkészhetetlen akaratából, ez most így történt. A fene egye meg…
Aztán továbblép az élet, az agyakat elárasztja a feledés homálya, nem csak a végakaratot nyeli el az idő, de az akaró emlékét is.
És a verkli szól, fülsértően nyekereg, ja, kérem, azt érzéssel, felszabadult lélekkel, kéne tekerni.
Ez, egy utópisztikus hülyeség, mert: Bármit akarni, egy folyamatos létben lehet, mert mindennek van egy átfutási ideje, egy akaratnak is idő kell, hogy realizálhatóvá lehessen. A nyilatkozónak mindene lehet, csak ideje nem. Nincs is neki. Na meg minek akar valamit, ha úgy is elszáll, köddé válik, amit felszárít a reggeli napsütés.
Aztán, hót mindegy, hogy mit akar, nincs rá módja, hogy ellenőrizze akaratának megvalósítását, mert elmegy.
Nem is valósít meg senki, semmit.
Csak hajdani barátai, tisztelői emlékeznek úgy rá, hogy megboldogult, ellenségei szerint, kipurcant, ugrott egy hátast, elvitte az ördög, meg ilyesmi. De a két „tábort” nézve, egy viszont közös bennük, tesznek az elhunyt végakaratára.
A világ, idáig sem tőle gurult, a jövőben sem okoz távolléte semmi problémát. Meg minek beszél bele valamibe, ha nincs is jelen. Okoskodni, rendelkezni, aztán lelépni a francba, az itt rekedtek meg kínlódjanak, ha a végakarat szavainak érvényt akarnak szerezni.
Az akarat hagyónak, meg hiszem, hogy egészen mindegy, végrehajtják e akaratát, vagy sem.Hogy akkor miért ír végakaratot? Mert az utolsó perceit, valami horrorisztikus, hatalmas élménynek hiszi, minden nézőpont kérdése, a távozónak tűnhet annak, de akik szomorú képpel körülállják, azok, egy más perspektívából élik meg a történőket. Titokban arra gondolnak, milyen jó, hogy nem mi fekszünk az ágyon, de a végakarónak is eszébe juthat ugyan ez, csak ellenkező előjellel.
De a sors, kifürkészhetetlen akaratából, ez most így történt. A fene egye meg…
Aztán továbblép az élet, az agyakat elárasztja a feledés homálya, nem csak a végakaratot nyeli el az idő, de az akaró emlékét is.
És a verkli szól, fülsértően nyekereg, ja, kérem, azt érzéssel, felszabadult lélekkel, kéne tekerni.
Kép: Kapolyi György alkotása
Lám, lám, az éppen eltávozótól falsul búcsúzók felszabadultságára utalhatsz, Gyuri, ezzel a lelkes verklitekeréssel. És persze azzal az öngúny keltette nevetéssel, hogy persze, miutánunk is megkönnyebbült lélekkel nyúzhatják majd a zenegépet a túlélők. =)) Már akik képesek a megkönnyebbülésre... Viszont mi szükség a végakaratra? Úgy lehet, mint írod, sokan tényleg e vég pillanatát szeretnék jelentősebbé tenni. Talán meglepetéssel, némi bosszúságok okozásával stb. Azt viszont mintha jól érezném, neked miért kellett a végrendelkezés: hogy ennek kapcsán is kifejthesd véleményed az ember milyenségéről! Bizony, ezek a jegyek is "tettenérhetőek"... Jó a rajzod is, az elröppenni igyekvő kismadár is tudja: a sokkarmú elől nincs menekvés.
VálaszTörlésKedves Gábor.
TörlésOlyan jól és alaposan jellemezted írásomat, hogy értelmes dolgot, nem is tudok hozzáfűzni.örültem gondolataidnak, köszönöm.
gyuri
rajzod nézve sejtettem, hogy az élet véges voltáról lesz szó, s a reményt jelző kismadarat is elérik a karmok. remekül talál az írásod hozzá. Üdv. Hajnalka
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
TörlésÖrülök, ha tetszett írásom. A karmok, mindent elérnek, ha ellenkezik az ember, csak még nehezebb.
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv.
gyuri
Ez is egy lehetséges -- következésképpen reális -- forgatókönyv.
VálaszTörlésDe (szerencsére) nem az egyedüli.
Kedves Tibor.
TörlésÉn is remélem, hogy nem az egyedüli, bár gyanítom, a többi sem lehet egy nászrepülés...
Köszönöm látogatásodat.
gyuri
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésA végakarat az utolsó lehetőség, hogy az egész életében észrevétlenségbe süppedő kis szürke lélek letehessen valamit az asztalra és mindenki mégis csak láthassa és tudhassa :)hogy ő igenis volt valaki. :)
Kedves Noémi. tökéletes vélemény.
VálaszTörlésFontosnak hiszi, hogy tegyen. Ha tesz, ha nem, ugyan az a nóta vége,kiviszik a temetőbe zime zum zime zum - satőbbi.
Örülök találó véleményednek.
gyuri
Érdekes témáról írtál. A te szemszögedből ez van és punk tum, de sokféle változatot ismerek, azon kívül, hogy az elhunyt a szó szoros értelemben nem kísérheti szemmel akaratát, de...
VálaszTörlésSzeretettel olvastalak: Mila
Kedves Mila.
TörlésMinden témát, mindenféle szemszögből meg lehet közelíteni.
Hogy aztán melyik kerül a legközelebb a valósághoz, nem tudja hitelt érdemlően senki.
Köszönöm, hogy elolvastál.
gyuri