Rémálmai nem szűntek meg.
Vérző múltját magába fojtja,
senkinek nem beszéli el.
Fiától is eltitkolja –
szorong miatta eleget:
még meggyűlölné az embereket!
A kép címe: Memento; Farkas György festménye.
Tomor Gábor: Túlélő
Rémálmai nem szűntek meg.
Vérző múltját magába fojtja,
senkinek nem beszéli el.
Fiától is eltitkolja –
szorong miatta eleget:
még meggyűlölné az embereket!
A kép címe: Memento; Farkas György festménye.
Még soha nem voltam ilyen helyzetben, de olvasva róla, és beleélve magam, szégyennek érezném a gyerekeim előtt, és valóban nem beszélnék róla. Ám a te rövidkéd igazát is el tudom képzelni.
VálaszTörlésAmiről nem tehet az ember – történelmi elvadultságokra gondolok –, azt nem éppen szégyenérzete miatt nem akarja elmondani a túlélő férfi vagy nő. (Szóval nem napjainkbéli túlélőtúráról van itt szó, s a csatolt kép is tragikus múltra utal.)
TörlésKöszönöm a megjegyzésed, kedves Ibolya.
Kedves Gábor. Gondolom, rémálmai mindenkinek vannak valamilyen minőségben. Amik aztán nem eresztenek, és rányomják rémes bélyegüket a nappalokra is.
VálaszTörlésEgy végig menekülés, titkolva mások előtt meglétüket, és lassan megehetik az embert.Az ezek keltette belső viharok sikolyait,magába kell fojtsa, nem szabad lelkéből lelkéből kihallatszani.
Nagy és valós súly, érdemes memorizálni.
gyuri
Ne legyenek senkinek ilyen rémálmai! A régmúlt emberirtásai, kínzatásai, de gondoljunk a közelmúltban a déli határokon túli kegyetlenkedésekre, szóval példa van elég: ezek valóban emészthetik az embert. A kérdés az: helyes, ha elhallgatják a gaztetteket, s nem például felvértezni próbálják utódaikat a túlélők? Ők jobban tudják mindenki másnál, tanúsíthatják, hogy ami megtörténhetett, megtörténhet ismételten - az velük meg is történt.
TörlésIgazad van, valós súlyokkal kell küzdeniük.
Köszönöm véleményed, kedves Gyuri.
Kedves Gábor,
VálaszTörlésEszembe jutnak azok a dokumentumfilmek, ahol veteránok emlékeztek vietnami és más országbéli dolgaikra, talán ezek azok az emlékek, amik sosem hagyják el azt aki végigcsinálta,nehéz egy ilyen történés után érezni, szeretni. Gyűlölni talán még lehet. Nagyon kifejező vers. Gratulálok hozzá.
Igen, Noémi, nagyon jól érted a helyzetet. Olvastam bizony olyanról, aki a maga keserves életéről azért nem akart részleteket közölni utódjával, mert biztos benne, az emiatt nem tudna szeretetteljes életet kialakítani. Tehát fia telne meg gyűlölettel, s lenne mindennel szembeforduló!
TörlésÖrültem értő soraidnak!
Ęn találkoztam is - kis mértékben ugyan- hasonló esettel Szülőfalum végén volt a Trianon-i határ. Amikor román világ volt az a két család uralta a falut, amikor megfordult a helyzet kikeresztelkedtek, magyar nevet vettek fel,titkolták akkori kegyetlenkedéseiket azbúj nemzedék előtt. De a falu népe nem felejtett! Üdv
VálaszTörlésIgen, ez is jó példa, itt az elkövetők oldaláról megközelítve. Akik igyekezhettek ugyan, de amit műveltek, persze, hogy nem ment feledésbe. Bizonyítod ezzel, kedves Hajnalka, az új generációk előtt semmi nem maradhat titok, nem lehet a múltat feledésbe borítani.
TörlésGábor, bizony ez is egy komoly önfeláldozás. Nem beszéli el valaki azt a nyomasztó, fájdalmat okozó, szomorú élményt azért, hogy szeretteinek ne okozzon fájdalmat. Inkább magába zárja, míg él. (Megéltem ehhez hasonlót). Nagyon tetszett gondolatébresztő versed. :)
VálaszTörlésIlyen megközelítés is lehetséges, valóban. Kímélni a másikat a fájdalomtól, ami még kínzóbb lehet, hogy szülőjét gyötörték meg.
TörlésKöszönöm, Ildi, hogy erről az oldalról is rávilágítottál az elhallgatás okára.