időnk nem téblábol
pilleszárnyként rebben
kíméletlenül tovaszáll
suhanva rajzol vízkört
fodrozódva rám talál
ölében másodperc ringat
őszhajú szerelem
számolja óra viharát
mutatója balról jobbra jár
pilleszárnyként rebben
kíméletlenül tovaszáll
suhanva rajzol vízkört
fodrozódva rám talál
ölében másodperc ringat
őszhajú szerelem
számolja óra viharát
mutatója balról jobbra jár
A végtelen időben pillanatnyi életet élünk, s bár kifejezzük a létezés iránti vonzalmunkat, az idő nem hederít ránk. Jut, amennyi jár. - Nekem erről szólt a versed, Ildi. :)
VálaszTörlésSajnos, pillanatnyi az életünk, rövidre szabták. S ki tudja melyik az a szakasz benne, amit szívünk szerint megnyújtanánk. Mindben van szép is, jó is, rossz is. A hanyatló szakasza pedig, ajajjjj... míg egészségesek vagyunk, és nem tör ránk a felejtés réme még hagyján... :)
TörlésAz egész életünk, folyton változó pillanatok hihetetlen tömege.
VálaszTörlésEzt a tempót nem tudjuk követni, ez a probléma. Ezért, siketen és vakon tántorogjuk végig, a sors ránk szabta időnket.
Tetszett.
gyuri
Sajnos így is van, ahogy írod. Vajon kinyílik-e valaha a szemünk...? Köszönöm gondolataidat !
TörlésA legfontosabb idő, mindig a pillanatnyi. Nehéz megragadni, mert egyre gyorsabban szalad. Szép vers Ildikó.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Ibolya ! Valóban, és utólag jövünk rá, hogy az az elszaladt pillanat milyen fontos volt. :)
Törlés