A patak játékosan kanyargott össze-vissza az erdőben. Kevéske víz volt benne, de lapos kiálló, sáros partja, és a fölé hajló magasan ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Találkák
Várom az álmot. Álmom is vár rám. Sorsos szerepek, hurcolt élet-emlékek: néhány ékem s a kínok, megint csak rám ismernek. A kép cí... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Cicavers
Meleg volt a lakásban, puha hely az ágyban, de nyitva maradt a lakásajtó, útra kelni a világba oly csábító. Kisurrant hát Sura cica, mit... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Égig érő torony
A torony, a városka fő ékessége volt. A piactér közepén állt, hatalmas dárdaként döfte az eget áradt belőle a magabiztos fensőbbség é... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Szép arcú apám
Apám a magasba emelt, könnye patakzott szótlanul, és én semmit sem értettem akkor, azon a bús hajnalon. Tévelyegtem az ismeretlen világb... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Életút
Botlásaimból a jövő épült. Kerültem én a kiálló köveket de ott teremtek mindig előttem. Felrúgtam, a jövő belém lövetett. A kövek nem vé... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Csendre vágyom
Zavar a zaj, zaklatottan hallgatom, akár sírás, akár kacaj, elátkozom. Sivalkodik, mint a cica, párzás közben, ordítozik, mint a bika, ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Sárkány fiak
A Királyi város a Sárkány hegység lábainál terült el. Az utazó, ha a szoroson át érkezett, először a kertvárosi házakat, és azok szép... Tovább olvasom »
Fedák Anita: Szív-lélek
Lesöpörte az utolsó bejgli-morzsát az asztalterítőről és a süteményes tányért berakta a mosogatóba. Ez a karácsony már más volt, mint... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A bölcsességről
Ha valaki egyszer megmondaná mennyi az annyi, hát hálás lennék.” Mert annyit dolgoztam, és mégsem lettem kész” Ezt értem. De ez egy d... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Ámor nyila
Ámor nyila hasítja a levegőt. Udvaromnak díszítését, levegőmnek frissítését, égig érő fenyőm törzsét célozgatja veszettül? Elhalványul a... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Igába hajtva
Festetlen folyosók vezettek. Miért is nincs jelző a korra? Miért utólag nevezzük el amikor már úgyis hiába? Acsargó gyilkos szavak gyára... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Hangzavar
Zavar a zaj, zaklatottan hallgatom, akár sírás, akár kacaj, elátkozom. Sivalkodik, mint a cica, párzás közben, ordítozik, mint a bika, ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mérce
Izgató helyzet: megosztó érzetek feszítik lelked. Tetterőd fölheví... Tovább olvasom »
Nagy Antal Róbert: Bűneid torán
Ha utad göröngyös, lelked is sötétben, egy kisdedként jön el, rád nevet az Isten. Királysága jászol, ártatlan hatalma. Csak mosolyognod ... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Másféle töredék 2016
"Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult," hogy az irigység mindent letarolt, az önzetlenség köddé lett... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A hazugság dicsérete
Ez a sokak által elmarasztalt emberi tulajdonság elengedhetetlenül fontos az élet élhetőségére nézve. Ugyan úgy lényeges, mint az iga... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: győzött
arcvonások mind elfogynak koponya üregben a szem csontkezek semmit markolnak csodálkozunk a végzeten mi tesszük ezt önmagunkkal megölve ... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: A fájdalom
A fájdalom, mint a malom az Idő rostáján ledarál, Tested korpa, moslékba kerül, lelked a liszt, a szélben elrepül. A fájdalom halhatatla... Tovább olvasom »
Thököly Vajk: A világnak szívéhez
https://www.youtube.com/watch?v=rKfb8P0Khjg Ugyanazon csillag fénye ragyog a magas égen, amely Erdély ormán fénylik, és a szép Felvidék... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Sport
Egyedül lenni? Nyugtot ígér. Közöttük pózolj? Kockáztatás… Sakkozgatod, mi várhat rád. A kép címe: Ködre támaszkodva; Fiók László festm... Tovább olvasom »
Kőhalmi Levente: Ki táncol
Ki táncol éjente ágyam mellett? Angyali Lucifer ő? Szerelemmel közelít felém, majd konok félelem jő. ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Derengés
Pislákolsz csak: értetlen hallgatsz, bámulsz magad elé. ... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Éjszakai beszélgetés
Rekkenő meleg volt egész nap, így a szélcsendes éjszaka sem hozott érezhető enyhülést. Az öreg fenyvesben álló faház ablakait nyitva ke... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Aranyketrec
sötét ajtó mögé rabként zárva félve kínomban árván csendesen dalt dúdolgatok tétova tavaszt várva csukott szemhéjam mögött virít aran... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Megint egy ócska este…
Megint egy ócska este. Kint sötét. Ég a lámpa. Nem melenget a fénye sötét a fény fonákja. Megint egy ócska este Nem tudok elaludni. Maga... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Károgó madarak
Csupasz ágon gyászos varjak, élelem után kutatnak. Hó takarja be a földet, a sok madár ezért csügged. Szókincsük is nagyon kopár, egy sz... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Ráncos kéz
Ráncos kéz ujjbegyéből felsír a hegedű, örömkönnyet hullat az ég, és lucskos testéről árad az évszakok illata. Hallatszik a patakcsobog... Tovább olvasom »
Nyakó Attila: Pityu szülinapja
Pityu szülinapra egy kombájnt szeretett volna, de erről már szót sem lehetett ejtenie otthon a helyszűke végett, így hát nem is kapott s... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Fohász
Nem hiszek a tündérmesékben, de abban igen, hogy büntetlenül senki nem lehet aljas. Az isteni kegyelem és megbocsátás is valahol vége... Tovább olvasom »
Kádár Sára Hajnalka: Kakunka 2.
A szoba sarkában állt Vijág komoran, nagy levelei fenyegetően néztek Kakunkára. Nem szólt soha, csak állt ott egyedül. Nem tud beszél... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Nőiség
Vágyak, ideák – képek a nőkről. Mégsem csak róluk. Beszélnek fajunkról, az ösztön, önzés űzte elszabott vi... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Szabadon
szabadon szállva dalol zengő madárka törött kalitka csalitos mélyén rejtőző apró fészek cinke csivitel Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: A margóra
Próbálok okosakat mondani, és szókonfettiket szétdobálok. Nem akarok magamról vallani, mert jelenleg nincsen rá elég ok. "Vajon ki ... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Évek
Fehér lappal, anyatejnek illatával, szűz lélekkel csodálkozik e világra a kis ember. Évek jönnek, évek mennek, szaporodnak, maguk után n... Tovább olvasom »
Tóth Sarolta: Végül
Ha hátra nézek, múltamat látom, meg nem fogadott tanácsokat, elszomorító kudarcokat, elkövetett hibáimat, elszalasztott boldogságot. ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Örökségek
Mottó: A jó modor az, hogy eltitkoljuk, milyen sokat tartunk magunkról, és milyen keveset a többiekről. (Mark Twain) Hatás A cég két... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)