arcvonások mind elfogynak
koponya üregben a szem
csontkezek semmit markolnak
csodálkozunk a végzeten
mi tesszük ezt önmagunkkal
megölve már minden érzés
földön semmi nem marasztal
és győzött a megkísértés
Kép: Csohány Kálmán - Megkísértés című alkotása
Kedves Jenő.
VálaszTörlésNagyon kemény, racionális, félreérthetetlen "Végszó", amit összefoglaltál.
Pontosan értelek, megértelek.
Jól sikerült munka !
gyuri
Köszönöm Gyuri!
TörlésJenő
Jenő, ez a versed nagyon tetszett.:) Kicsit másabb stílus, mint amiket eddig olvastam, de roppantul átjött amiről írtál. :)
VálaszTörlés