Mikor az ápolatlan kesze-kusza kertben,
hol minden virág ócska, csenevész,
a feledés szürke köntösében lebben,
a múló emlékezetben.
Rémes az ébredés.
Lassan hűlő, hajdan rózsás álmok,
Izzó ideák.
Hideg emlékké dermedve, ma már csak fáradt, unott, utópiák.
Kép: Kapolyi György alkotása
Reményekkel, nagy célokkal, izzó ideákkal kezdődik a nagybetűs Élet általában, de az út vége felé legtöbbször kiábrándult emlékké, megvalósíthatatlan utópiává válik. Szeretem olvasni írásaid, üdv. Hajnalka v
VálaszTörlésDrága Hajnalka.
TörlésIgen, talán az egyik ok, hogy egy viszonylag hosszú élettel a hát mögött, az embernek már annyi tapasztalata van, hogy ifjúkori utópisztikus vágyait, azok képtelen voltukat, már lila függöny nélkül látja.
Örülök, hogy elolvastál, köszönöm.
gyuri
Jó esetben, ifjan és később is, izzó ideák hevítik az embert. A borzasztó az, ha mindebből unt utópiák válnak. Rajzodon is, pókháló szövi be a szoba sarkát, mint nyilván a valahai nagy terveket is. Igazán érzékelhetően írtad le, Gyuri, milyen ez az elszomorító változás, ami például az alkotó embert érinti.
VálaszTörlésHát, Gábor, ha nem is kórosan, de azonos súllyal,gondolom, mindenkire rátelepszik ez a rémes állapot.
TörlésEnnek kialakulása, sokszor az embertársak milyenségének is köszönhető.
Na, meg az idő, "A hűtlen szerető", Goethe utolsó szavai jutnak eszembe. "Mer Licht !" és elegánsan távozott...........
Köszönöm értő szavaidat.
gyuri
Az a baj Gyuri, hogy az ideákból ébredvén szembesülünk a kissé zordabb valósággal, s rájövünk, amiben hittünk, bíztunk csak ábránd, végső soron utópia volt. Emberi sors... Gyakran értékeljük át múltunkat jelenünk tükrében, ha nem tévedek. :)
VálaszTörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésA zord valóság teljes birtokában végigélni egy életet, az maga lehet a pokol.
Persze az ember gyakran sejti, hogy önbecsapás amit bebeszél magának, de kénytelen valami mesékkel kiszínezni a létét.
Köszönöm látogatásodat.
gyuri
:)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés