Markovic Radmila: Kicsi lány

Álmaim útjára indulj el velem,
ezen az úton nincs lehetetlen,
porfelhőből ragyogjon szemed,
meglepődsz majd, ha ismerős tájak
ismerős arcok bukkannak fel.

Nézd azt a gondtalan kicsi lányt,
fekete göndör haja ragyog, mint a gyémánt,
röpül, mint a kalitkából kiszállt madár.

Kanyargós, girbegörbe útra értünk.
Ne rettegj, ne remegj, ne kutasd, ne keresd
a porfelhőbe zárt reményteljes életet.
Itt akarat, kemény küzdelem,
élet és halál pompázik az égen.

Észrevetted? Te fogod gyengéden kezem.
Álmaim útján hirtelen hajam arcomra lebben fehéren,
Napot megszégyenítve ragyog, volt fekete helyett.

Lassan a hajnal hasad, valami hirtelen megszakad.
Maradj velem kicsi, fekete göndör hajú lány, kellesz nekem,
hidd el nekem, tudom, érzem, életem rejtett zugába, ha nem bújsz be,
Te, kacagó fekete göndör hajú fiatal lány, kezedben tartod a világ
legszebb csokrát:  három gyermek porfelhőbe burkolt mosolygó arcát.