Meghajlítottál!
Élet…
Meghajlítottál!
Szavadra képzeltél,
S én néztelek.
Figyeltem sóhajtó gyorsaságod.
Minden lélegzetvételedhez
Árnyam ízét adtam.
Feladtam?
Soha!
Meghajlítva tapadt
Arcom alakzatodra
Ívedre táncoltam
Összes sarjam hírnökét.
/Fotó: janaanagy/
Úgy vélem, az élethez alkalmazkodó, de a küzdelmet soha fel nem adó ember összegzése szól soraidból, kedves Lívia! Jólesett ez a "visszarévedés", s még inkább tetszett volna, ha csak a mondatokat lezáró pontok után kezdted volna nagybetűsen a folytatást. :)
VálaszTörlésÉrdekes képek, jó vers! Tetszett. Üdv: Robi
VálaszTörlés