Ha valaki egyszer megmondaná mennyi az annyi, hát hálás lennék.” Mert annyit dolgoztam, és mégsem lettem kész” Ezt értem. De ez egy dolog, mert mennyit dolgoztál. Ezek szerint mégsem eleget, mert akkor kész lettél volna a munkáddal.
Az, hogy te soknak találtad, ráfordított idődet és energiádat-senkit nem érdekel, dolgozz kevesebbet és legyél kész.
Hogy mennyi az annyi, ez nézőpont kérdése. Ha kész vagy, akkor elég volt az annyi, ha meg nem, akkor kevés.
„Annyit könyörögtem neki és mégsem…”- Akkor keveset könyörögtél. A mennyi nagyságát és elégséges voltát a megoldandó feladat nagysága határozza meg és nem te.
Legfeljebb annyit tehetsz, a bevetendő energiahalmazod ismeretében felméred a megoldásra váró akármi nagyságát, és mérlegelsz. Ha nincs arányban a kettő, hát ne csináld. Ha nem teszed- nem fog meghaladni, nincs kudarcélményed, és minden rendben. Egy elmarasztalás okozta lelki sérülés jóval kisebb, mint amit egy kudarcélmény okoz. Ha rendszeresen kitérsz súlyos problémák elől, nem pazarlod erőidet, nem alakul ki egy negatív kritika saját magadról, környezeted megunja a veled való vesződést és békén hagy.
Belőlük idővel egy agyonerőltetett inas és visszeres idegroncs lesz, te meg egy jól konzervált idősödő személy, akivel szemben senki nem akar követelésekkel élni, hiszen tudják, nincs értelme.
Így nemigen marad más dolgod, mint kipihenten és békés lélekkel eljárogatsz az eminensek temetéseire, viszel virágot, mert te alapvetően jó vagy, kellően meggyászolod azokat akik kikaparták a gesztenyét és beledöglöttek, te meg lehajolsz és felveszed,- nekik már úgysem kell,- egy belehalt nem tud vele mit kezdeni, csak egy élő.
Kényelmesen, megkímélten végigéled életedet, mindenki elfogad és szeret, mert sosem rivalizálsz és lökdösődsz.
Nem kell, tőled senkinek tartani-ez a jobbakból egy elnéző szeretetet vált ki- segítenek, nem azért mert te-te vagy, nekik van szükségük egy mérsékelt jótékonykodásra, érezni akarják, bennük is van szív.
Hiába. A bölcsesség, szorgalommal sosem volt megszerezhető.
Bölcsnek születni kell, szorgalmas meg úgy terem.
Az, hogy te soknak találtad, ráfordított idődet és energiádat-senkit nem érdekel, dolgozz kevesebbet és legyél kész.
Hogy mennyi az annyi, ez nézőpont kérdése. Ha kész vagy, akkor elég volt az annyi, ha meg nem, akkor kevés.
„Annyit könyörögtem neki és mégsem…”- Akkor keveset könyörögtél. A mennyi nagyságát és elégséges voltát a megoldandó feladat nagysága határozza meg és nem te.
Legfeljebb annyit tehetsz, a bevetendő energiahalmazod ismeretében felméred a megoldásra váró akármi nagyságát, és mérlegelsz. Ha nincs arányban a kettő, hát ne csináld. Ha nem teszed- nem fog meghaladni, nincs kudarcélményed, és minden rendben. Egy elmarasztalás okozta lelki sérülés jóval kisebb, mint amit egy kudarcélmény okoz. Ha rendszeresen kitérsz súlyos problémák elől, nem pazarlod erőidet, nem alakul ki egy negatív kritika saját magadról, környezeted megunja a veled való vesződést és békén hagy.
Belőlük idővel egy agyonerőltetett inas és visszeres idegroncs lesz, te meg egy jól konzervált idősödő személy, akivel szemben senki nem akar követelésekkel élni, hiszen tudják, nincs értelme.
Így nemigen marad más dolgod, mint kipihenten és békés lélekkel eljárogatsz az eminensek temetéseire, viszel virágot, mert te alapvetően jó vagy, kellően meggyászolod azokat akik kikaparták a gesztenyét és beledöglöttek, te meg lehajolsz és felveszed,- nekik már úgysem kell,- egy belehalt nem tud vele mit kezdeni, csak egy élő.
Kényelmesen, megkímélten végigéled életedet, mindenki elfogad és szeret, mert sosem rivalizálsz és lökdösődsz.
Nem kell, tőled senkinek tartani-ez a jobbakból egy elnéző szeretetet vált ki- segítenek, nem azért mert te-te vagy, nekik van szükségük egy mérsékelt jótékonykodásra, érezni akarják, bennük is van szív.
Hiába. A bölcsesség, szorgalommal sosem volt megszerezhető.
Bölcsnek születni kell, szorgalmas meg úgy terem.
Kép: Kapolyi György alkotása
Végül is csak abba érdemes belehalni, amit szívvel-lélekkel képes csinálni az ember, kedves Gyuri.
VálaszTörlésHa nincs ilyen, akkor nem lesz elmúlásának oka.
De akkor persze -- azt hiszem -- élni sem tudott szívvel-lélekkel.
Kedves Tibor.
TörlésIgen, ha szívvel - lélekkel tesz valaki valamit, az erőt is ad a tetthez, és hitet, mert tényleg, nem lesz elmúlásának oka.
Egy üres tokként éli le életét, amiben sosem volt hegedű.
Köszönöm soraidat.
gyuri
VálaszTörlés"Sportos" alternatíváról szól az írásod, Gyuri: sikeréhes vagy kudarckerülő-e az ember életében? Ha utóbbiként "bölcs", akkor kímélő létmódjával a maga szempontjából még sikeresnek is tekintheti életét. Az éppen értékelhető is, hogy nem tülekedik, nem tapossa le embertársait, ám ha (magát vállon veregetve) könnyedén felszedi a mások által kikapartat, nem éppen elismerést érdemlő. A megítélés mércéje nyilván az, hogy képessége, lehetősége szerint, ki mennyire vesz részt a közre tartozó ügyekből, s tudja-e például, hogy mi az a szolidaritás. Nagyon sokat magába foglaló kérdéskört vetettél fel, Gyuri, elgondolkodhatunk a civilség erényein. - Képed is illik ide; az egy szál előadó, nem tudom, hogyan birkózhat meg egy komplex zenekari művel...
Kedves Gábor.
TörlésElterjedt szokás nálunk, hogy a köz érdekeire hivatkozva tesznek valamit, aztán mindenki meggazdagszik az okosok között, csak a közérdek nem lát belőle semmit. Tudják mi a szolidaritás, azért tudják figyelmen kívül hagyni.
Nagy ködösítés, osztég a plepsz, nem lát a ködtől semmit.
Kohn bácsi, sok év után hazajön látogatóba. Megszomjazik, egy automatába bedobja a kívánt összeget. Az, kattog, berreg, és semmi. Megint bedob pénzt, ugyan az.
Az öreg, vár egy darabig, és azt mondja: Ögyes..........
Mert, a gátlástalan ravaszság, a hosszú élet titka...
Köszönöm értékes véleményedet.
gyuri
Kedves Gyuri!
VálaszTörlésElgondolkodtam filozofikus írásodon.
Bennem ellentéteket ébresztettél, főleg nem értek Veled egyet a bölcsességről és a szorgalomról írt véleményeddel.
Szerintem nagyon nagy negatív életszemlélettel álltál az élethez.
Persze ez nézőpont kérdése. Tudom, ronda világban élünk, de az egyén képezi az összességet, és vannak kivételek.van család, ahova ez az elmélkedés nem illeszthető be.
Ügye, nem haragszol meg rám. Nem sérteni akarlak. Isten mentsen meg. Ha megbántottalak, kérlek töröld a hozzászólásom, és vedd úgy, hogy nem írtam egy szót sem.
Szeretettel üdvözöllek: Mila
Kedves Mila.
VálaszTörlésMár miért sértődtem volna meg? Az élet rezdüléseinek minden tette, nézőpont kérdése.
Soha semmit nem szabad általánosítani. Nem is teszem.
Van, aki nyomorékká hajtja magát, ahhoz elég, a szívós akarat.
És vannak akik "ölbe tett kézzel", visszataszító módon, lehalásszák a szorgalmas eredményeit, ahhoz kell ész, ha úgy tetszik, bölcsesség.
A szorgalmas belegebed, a ravasz meg remek kondícióban tündököl.
Ez a tisztességtelen gyakorlat, gondolom, mióta ember létezik, virul.
Értékeltem önálló véleményedet, hiszen minden igaz ebben az életben, na meg semmi.
Köszönöm, hogy hozzászóltál.
gyuri
Gyuri, ez a novellád megint roppant tanulságos, kétféle magatartást állítva szembe egymással. Sajnos mindkettőből van bőven, a munkába belerokkanóból, és az alamuszi, mások vitorláján utazókról. Lehet, hogy ők nyugisak, és felcsipegetik mások morzsáit, de ezzel együtt azt se tudja, mi a sikerélmény, pedig az sem olyan rossz dolog. Lehet sikert okosan is elérni, tény persze, hogy dolgozni kell érte, nem hullik senki ölébe. Tetszett. :)
VálaszTörlésKedves Ildi.
TörlésCsak az a baj, ami miatt nem változik a probléma, hogy az élősködő ügyeskedők,tevékenységük eredményeit élik meg mint sikerélményt, nem érezvén tetteik ócskaságát.
Köszönöm a véleményedet.
gyuri