Kőhalmi Levente: Ki táncol

Ki táncol éjente ágyam mellett?

Angyali Lucifer ő?

Szerelemmel közelít felém,

majd konok félelem jő.

Mezítelen testem

hidegen, fagyosan remeg,

pedig belül széttép,

eléget e meleg.

Csak látnék fényt

alagútnak végén,

s szólna valaki felém,

mint régben égvén,

s esetlen testem

karolná egyszerűn fel,

egy mesevilágába

repítne ostobán el.

Platina lelkem csillanna,

Óz simogatná,

egy élettelen acélgép

az, mivé változtatná.

Majd jőne újabb,

boldog idő,

megszállná sebeim

e félszeg erő,

láncait eldobva

szakadna álmom.

Szűzi szépre nézve

csak ezt vágyom,

szomjaznám ajkait,

legelébb lelkét.

Mikor nyújtá nekem

didergő, fagyos kezét?

Reményre cserélném életem

– adtam fel hirdetést –

anonim folt lett lelkemen,

s hogy ne éljem át szégyenét,

a jelentést magam küldtem

a Kisherceghez el,

válaszát nem várva meg

indultam a pokolba fel.

Esély elrejteni,

az már régen nincs!

A csekély, csacska

fűszerremény az, mi kincs.

Két év garancia,

mi van hozzá,

csak legyen ki óvja,

s félve tekint le rá.