Izgató helyzet:
megosztó érzetek
feszítik lelked.
Tetterőd fölhevít,
dönteni készülsz.
Végletek vitáznak:
megmutasd, ráhass,
dühödten odacsapj! –
vagy mérgednek ellenállj?
Mi lenne méltó hozzád?
Mi az, hogy „méltó”?
Na és, hogy „hozzám”?
Ez milyen mérce már?
Jobb lenne engednem,
ha cselleng az érdekem?
Féktelen indulat
nem bőszít már,
megtetted, amit akartál.
Sújtasz és elviseltetsz:
ösztönöd elbánt veled.
A kép címe: Idol; Rácmolnár Sándor munkája.
A "Megosztó érzetek" generálta feszültségek, a hogyan tovább kétesélyes megléte, egy életet végigkísér Gábor.
VálaszTörlésA méltó, és méltatlan fogalmait rongáló düh, ami sokszor jogos, de mit, és hogy, ösztönöm, idővel csak elbánt velem.
Ez a munkád, tömören, és tisztán vetíti elénk, a valóság támadhatatlanságát.
Tetszett.
gyuri
Hát igen, próbálkozhatunk tenni akár ezerrel, a valóság nem hagyja, a maga kénye-kedve szerint engedi alakítani magát. Így élünk, éldegélünk.
VálaszTörlésKöszönöm szavaid, értésedet, kedves Gyuri.
Valóban az ember-főként fiatalon nagyon oda akar csapni, oda is csap talán, de az idő múlásával bölcsen rájön, hogy esetleg tévedett. Csak elviselik őt is. ? Üdv. Hajnalka
VálaszTörlésIgen, a fiatalság ilyen is. De mi van, ha kortól függetlenül nincs "jobbulás"? Ha a helyzetbe kerülők aggályok nélkül mindig azt teszik, amit csak akarnak? Befejező soraimmal inkább erre futtattam ki versem... :-b ;(
TörlésKöszönöm az emberi természetről jelző véleményedet, kedves Hajnalka. :)
Gábor, többször olvastam versed, elgondolkodtatott. Vannak indulatok az ember életében, nem is kevés, és önérzet. Megesik gyakran, hogy sérül, vagy csak azt hisszük. Életünk során sokszor átgondoljuk, értékeljük dolgainkat, s van úgy utólag rájövünk, mégsem kellett volna az asztalra csapni. Az asztalnak nem fáj, de az odacsapónak bizony fájhatott. S ezután jön lassanként a lecsendesülés, átgondolás, érdemes-e hepciáskodni, változik-e valami? Tetszett a versed. :)
VálaszTörlésSzerintem nem mindenki gondolja át, okkal csapkodott-e, bosszult meg bizonyos tetteket. Míg helyzetben van, nagy valószínűség szerint elégedett (mi több, "ön-elégedett") magával és válaszaival. - Köszönöm, hogy hozzászóltál, Ildi!
VálaszTörlés