6 megjegyzés :

  1. Könnyen rossz felé visz az út, mert nem tudja senki, merre van a jó út Gábor.
    Csak azt érzi az ember, hogy valami elkezdődött,a bizonytalan kimenetel tudata, félelem a kudarctól, a már már alig elviselhető drukk, képes elsodorni mindazt, ami a sikerhez kellett volna.
    Egyetlen pozitívuma, nem kell ellenség, mi magunk gáncsoljuk el magunkat.
    Jó írás, és a kép is igazán blikkfangos.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van elég bizonytalanság, ez így igaz. Például gondolhatjuk azt is, hogy nem csak dühükben indulnak emberek, kapcsolatok rossz felé...
      Köszönöm hozzászólásodat,Gyuri! :)

      Törlés
  2. a KÉP ALAPJÁN IS AZ EMBER BIZAKODVA, HITTEL, REMÉNNYEL INDUL EL AZ ÉLET ÚTÁN, de könnyen rossz irányba tévedhet, ha nem elég céltudatos, vagy az akadályokat nem bírja, nem tudja legyőzni. És azt hiszem, ebből van a legtöbb . Űdv., Hajnalka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha a "rossz felé térülés" előzményeit tekintjük, szinte csodálni való, hogy mégis létrejönnek, maradnak szép számmal tartós kapcsolatok. Hiszen az egyéni hajlamok, a nevelődés körülményei (miként emlegetjük: a szocializáció), a társadalmi környezet hatásai mind befolyásolják a "feleket". Mindezek után, ha összetalálkoznak, tetszés, "jelek", véletlenek révén - elképzelhetően sok az ütközési lehetőség. Gyuri szavával élve: már választásával elgáncsolhatja saját magát az ember. A különösen szerencsétlenné váló kapcsolatok esetén pedig, úgy lehet, az áldozattípusok "bevonzzák" a tetteseket.
      Csak egyetértően olvashattam véleményedet, kedves Hajnalka!

      Törlés
  3. Kedves Francis! Tetszett a kérdésed. Elgondolkodtató. Üdv: Robi

    VálaszTörlés
  4. Minden kezdet nehéz,és bízunk a szép folytatásban. Aztán mire beleérünk a sűrűjébe, akkor már sok dolgot másként látunk. Az a baj, azon ami elmúlt nem tudunk változtatni, de felejteni sem igazán, pedig néha de jó volna... :) Tetszett a versed. :)

    VálaszTörlés