Akár az ér-alagútban a rossz vér,
robog a metró. Megálló: Moszkva tér.
Karcol a levegő, szúr és feszítő.
Két nehéz lépés, és lesz mozgólépcső.
Odafent furcsán zúgnak a torz hangok.
„Jó lesz, ha engedtek! Jó lesz, ha hagytok!”
Szúrt sebbel jött. Mintha ellökné őket,
a közönyös zombi-szembejövőket.
Szurkol a halál, de gólpassz most nincsen.
Vér van a kezében szorított tincsen.
Ki tudja hová és miért vergődne.
Küzdenek, várnak a rohammentőre.
robog a metró. Megálló: Moszkva tér.
Karcol a levegő, szúr és feszítő.
Két nehéz lépés, és lesz mozgólépcső.
Odafent furcsán zúgnak a torz hangok.
„Jó lesz, ha engedtek! Jó lesz, ha hagytok!”
Szúrt sebbel jött. Mintha ellökné őket,
a közönyös zombi-szembejövőket.
Szurkol a halál, de gólpassz most nincsen.
Vér van a kezében szorított tincsen.
Ki tudja hová és miért vergődne.
Küzdenek, várnak a rohammentőre.
Megelevenedett emlékeimben, a Moszkvás, meg a metró.
VálaszTörlésMeg tudtad jeleníteni a légkörét, zajait, eseményeit. Egész életemben, szűkebb pátriámhoz tartozott.
Örülök, hogy rád találtam.
gyuri
Gratulálok, kedves Robi!
VálaszTörlés"Szurkol a halál, de gólpassz most nincsen."
Remek vers, ráadásul metrósként különösen értékelem. :)
Üdv: Ny. A.
Vannak a közönyösek, és vannak, akik segíteni akarnak. Föld alatt, föld felett - zajlanak a hasonló események. S bár a címben jelzed (de persze nem véletlenül), hogy "hétköznapi" az eset, olvasóddal feltéteted a kérdést: Most mi lesz? - Feszültséget teremtően írtad meg versed, kedves Robi!
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásokat! Üdv: Robi
VálaszTörlésKedves Robi ! Itt is nagyon tetszett a versed, érthető, és átérezhető. Ez állapot-érzés ijesztő, éltem hasonlókat.
VálaszTörlés