Fehér lappal, anyatejnek illatával, szűz lélekkel
csodálkozik e világra a kis ember.
Évek jönnek, évek mennek, szaporodnak,
maguk után nyomot hagynak.
Mindegyik színekkel telített.
Lesz ott vörös, sárga, lila,
a barnának minden árnyalata,
a tömegből zöld integet,
vetekedik a szürke és a fekete,
a fehér szerényen, de világít fényesen.
Tarka lappal, széppel, csúffal,
útnak indul, kinek-kinek menni kell.
Helyére lép fehér lappal, szűz lélekkel
anyatejnek illatával egy újabb kis ember.
Ez biz így van, az élet változását, a generációk egymásutánját jelzed verseddel, kedves Mila. Nagyon jó, hogy érezteted: sokféle színnel jellemezhető évekkel telnek-múlnak el a különféle életek. :)
VálaszTörlésSzínezd csak minél tovább, kedves Mila!
VálaszTörlésRemekül érzékelteted, Milla, a világot! Hajnalka
VálaszTörlésKedves Francis!
VálaszTörlésKöszönöm szép elismerő szavaidat,.
Szeretettel: Mila
Kdves Tibor! Szeretném,főleg vidám színekkel, de nem rajtam múlik.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Köszönöm szépen, kedves Hajnalka.
VálaszTörlésSzeretettel gondolok Rád: Mila
Kedves Mila,így élünk, így forog körbe-körbe az életünk, változása megannyi szín. Tetszett a versed, és nagyon örülök, hogy újra aktív vagy az oldalon. :)
VálaszTörlés