Különös színjáték, különös tánc, fűzfák lombhaját hogy cibálja a szél, szilaj ritmusára egyszerre dülöngél minden fa... Tovább olvasom »
Jéga Szabó Ibolya: New York-i klímacsúcs megállapodás margójára
A megállapodás most nem fulladt kudarcba, mert a legnagyobb szennyezők, Kína, India és Oroszország is aláírták, de vajon be is tartják a... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Hintaszék
Janka, egész nap a hintaszékben ült, kockás pléddel ölében. A legvadabb nyárban sem változtatott szokásán, hirtelen jöhet egy lehűlés... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Lazulón
Egyszerű az egész. Görgetjük napjaink, s lezúz a harcos ég. Voltunk, nem leszünk – végletek közt cseppnyi lét. A kép Márcio Bahia brazil... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Az utazó
Különös és furcsa benyomást tett a város az utazóra. A keskeny utcák teljesen gubancosan kanyarogtak, ezáltal nem lehetett kiszámí... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Hegyláb
Két tavaszi színbe öltözött hatalmas hegyláb ölelgeti egymást, ők nevelik a fenyőerdőt, fenyőik lándzsája sötétzöld, majdnem fekete, ha... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Kiáltás a semmibe
temetőben hideg gránit alatt nyughelyed szívem húz lábam indul hogy veled legyek ölelnélek mint régen tettem simogatnám két kezed gondol... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Leona tükre
A keskeny kis bérház alig tűnt fel az arra járóknak a nagy, behemót, öreg épületek közé ékelődve. Minden emeletre csak egy lakás ju... Tovább olvasom »
Kapolyi György: A baromság filozófiája
Itt, az ebédlőkredenc mögött, ezekben a vakolatrepedésekben már generációk óta kellemesen és békében éldegéltünk- sóhajtotta az öreg ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Mutatványos
Vicceseket ad elő, ám nem értik balga kedvét. Elszúr némely dolgokat, de bármit átvari... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Pillanat
időnk nem téblábol pilleszárnyként rebben kíméletlenül tovaszáll suhanva rajzol vízkört fodrozódva rám talál ölében másodperc r... Tovább olvasom »
Kolumbán Jenő: Ahol megterem
Nekem minden kell azonnal, mert nincs időm várakozni! Nincs időm várni a vággyal, szégyen, ha látlak habozni. Bennem hívó madár dalol, t... Tovább olvasom »
Közérdekű (is)
http://moly.hu/konyvek/m-fehervari-judit-szerk-beavatas Ma kaptam ezt a levelet. Miután a Beavatás antológia volt az Allegória Port... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: A telített tér
Mindig, minden telített. Arisztotelész szerint a tér mindig egy kívülről határolt és önmagán belül kitöltött térüreg. Így tehát egy ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Az intézet
Rendkívüli büszkeség öntötte el a mai napig a szívét minden reggel, amikor megállt a kapu előtti fehér murvával beszórt, kis kerek koc... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Megszokás
homályos sarokban gubbasztok egymagam valami elsuhan légörvény cirógat hűvösében nyíló jégvirág csilingel zöreje fülemben szívem bizony... Tovább olvasom »
Jéga Szabó Ibolya: Visszatérők (befejező rész)
Ort hiányát Zana szenvedte meg a legjobban, most, hogy elment, hiányzott neki, már bánta, hogy annyira elvarázsolta az új élete, és n... Tovább olvasom »
Kapolyi György: Az elvarázsolt királylány
Én vagyok az elvarázsolt királylány…Most gondolom rohadtul meg vagytok lepve, mert erre aztán nem számítottatok! Ez persze engem nem ... Tovább olvasom »
Tomor Gábor: Hatásvadászat
Már nem csodálkozom azon, hogy az emberek nem szívelik az őket ért kritikát. Nem csodálkozom, hogy sokan szenvednek a segítőkész megj... Tovább olvasom »
Markovic Radmila: Ők és én
Amikor ketten ülünk a szobában, én hallgatok, mosolygok, mert felét se értem annak, amit hallok, de ettől függetlenül, látom a harminc... Tovább olvasom »
Haász Irén: Bennem nyíló virágok
Énbennem ha nyílnak virágok, aranyló szavakat kiáltok, dobálom világgá szerteszét, hadd hallja közel és messzeség. Nem láthat énbennem v... Tovább olvasom »
M. Fehérvári Judit: Kőbe nem vésett történelem 1. rész
Kezdetben vala az ember. Az ember, aki minden élőlényre, növényre, állatra, s magára az állatemberre is rácsodálkozott. Tudta, hogy... Tovább olvasom »
Riba Ildikó: Vándor
aládúcolt égbolt alatt telihold pazarolja ezüstös világát zsúfolt terítőn csilingelő csillagok sokasága felragyog éjszaka vándorának ... Tovább olvasom »
Kapolyi Noémi: Templom
Az öreg templom régóta zárva volt. Több oka is volt ennek, de az első és talán leglényegesebb, hogy a környéken élők nem hittek már, ... Tovább olvasom »
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)